Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
za.14 Ugyanakkor a megválasztott bírót az európai szokásjognak megfelelően be kellett mutatniuk az úrnak, akitől a szabad választás jogát kapták, Buda esetében a királynak, illetőleg az őt ebben a tekintetben helyettesítő várnagynak.15 Budán, mint a legtöbb magyar városban, a jogkönyv leírása szerint Szent György napján, az új gazdasági év kezdetén tartották a bíróválasztást. Délelőtt a mise befejezése után, még ebédidő, tehát 12 óta előtt a Boldogasszony plébánia templom előtt gyűltek össze. A választáson a polgárjoggal rendelkezők vehettek részt. Azok, akik tulajdonnal rendelkeztek a városban, illetőleg két kezest állítottak arra nézve, hogy beköltözésük évében megfizetik az adót. Bíró csak az lehetett, akinek mind a négy őse (nagyszülője) német származású volt, maga pedig hat vagy annál több évet töltött el a város tanácsában. Ha nem sikerült megegyezni a jelölt személyében, akkor a következő napon újra indult a választás. Ekkor harmadik jelölt is indulhatott, ha az előző kettő közül egyikben sem tudtak megegyezni. A bíróválasztáson a polgárok nem hordhattak fegyvert. Ha valaki mégis megtette, fél kezének elvesztésével fizetett tettéért.16 A bíróválasztást a választó gyűlésen felmerült viták sokasodása után két lépcsőssé tették. A döntést egy 1439-ben bekövetkezett megmozdulás után hozták.17 Közel 50 évvel később, 1488-ból a kolozsváriak számára kiadott oklevélből értesülünk a budai bíróválasztás 1439-ben létrejött formájáról. Szegeden 1412-ben a bíróválasztás körül bekövetkezett viták, rendbontás és zendülés megakadályozására rendelte el Zsigmond király a bíróválasztás kétlépcsős formáját.18 Budán száz elektort választottak — ezt foglalta írásba a Tárnoki jogkönyv19 — Szegeden pedig negyvenet. A kis kitérő után folytatjuk a bíróválasztás jogkönyvben leírt menetét. Régi szokás szerint, miután a bírót és az esküdteket a hivatalukban megerősítették, egy pénteki na14 Freiburg város kiváltságlevele 1120-ból: „Scultetum, lictorem, pastorem, quem burgenses annuatim eligerunt, Dominus ratum habebit et confirmabit.” Ernst Theodor Gaupp: Über deutsche Städtegründung, Stadtverfassung und Weichbild im Mittelalter. Neudruck der Ausgabe Jena, 1824. Scientia Verlag. Aalen, 1966. 10. sz. 390. p.; Pozsony város jogkönyve, 15. századi feljegyzés: „Der ersst ist, dassie undter in ain obman oder Richter erweln mugen, aus der gemain, weihen sie wellen von Sand Jorigentag biss über ain Jar, [...].” Dr. Király János: Pozsony város joga a középkorban. Budapest, 1894. 373. p.; Tárnoki jogkönyv: „Ante omnia ad electionem Iudicis, et Iuratorum personae idoneae eligentur de omnibus opificiis centum. Item quod liberam habebant facultatem, e medio illorum, quem voluerint in iudicem eligere, qui iudicatum post anni reuolutionem in manus communitatis centum personarum teneatur resignare.” Codex avthenticus juris tavernicalis statutarii commvnis complectens monumenta vetera et recentiora partim antea vvlgata, partim hactenus inedita. Editus industria Martini Georgii Kovachich senquiciensis. (továbbiakban: Jus Táv.) Budáé, 1803. C. I. 85. p. 15 Bj. 24. sz. 16 Bj. 32. sz. A polgárjog megszerzésére 1. még Bj. 66. sz. Vö. Zsigmond király 1403. december 9-i oklevelével in: Budapest történetének okleveles emlékei. III. Összeállította Kumorovitz L. Bernát. (1382— 1439) Budapest, 1987. 182. p. 17 Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig. In: (Szerk.) Gerevich László, Kosáry Domokos: Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Budapest története II. Budapest, 1973. 83-84. p. 18 Reizner János: Szeged város története IV. Oklevéltár Név- és tárgymutató. Szeged, 1900. 24-25. P19 L. 14. sz. jegyz. 92
