Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
az Előszóval összhangban megjelenik az egyes artikulusokban. A tartományi jog 377 artikulusa közül, amint Kannowski megállapította, 68 szól az állatokról, ami az összes artikulus 18 százláka. Nem véletlen, mert a műben jelen van a korabeli agrár társadalom. A hűbérjog 159 szabályából jellemző módon csak háromban szerepelnek az állatok.9 A téma fontosságát mutatja, hogy számos jogkönyvben találkozunk vele, amelyre elemzésünk során utalunk. A Budai jogkönyv városi jogkönyv, benne jóval kevesebb szabályban: 11-ben (egészen más témákról szólókban szintén felbukkannak) találtunk állatokra vonatkozó adatokat. Kifejezetten róluk mindössze négy szabály szól, jóllehet a középkori városi életből sem hiányoztak. Ne csak a szállításban és utazásban szerepet játszó lovakra gondoljunk, hanem a disznó és aprójószág tartásra, valamint a kutyákra és macskákra. Meglepő, hogy a méhekről nem esik szó jogkönyvünkben, pedig a Szász és Sváb tükör mellett a városi jogkönyvnek tekinthető Summa legum Raymundi, amelyet ugyancsak ismertek középkori városainkban, szentel neki artikulust.10 Az viszont teljesen érthető, hogy státusszimbólumként tartott állatokat, mint például a páva, vagy a vadász madarak (sólyom, karvaly) tartását nem említi jogkönyvünk. Nem illettek a takarékos városi élethez, ahol azt is meghatározták, hányán vehetnek részt a lakodalmakban. Budán ezt 12 főben jelölték meg. Ha többen voltak 12 főnél, a fölös létszámért fejenként tetemes, tíz márka büntetést helyezett kilátásba a jogszabály.11 Az efféle „luxus rendtartások” szigorú rendelkezéseivel az „adóalanyok” túlköltekezését szabályozták. Természetesen e kemény tiltásoktól számos esetben eltekintettek. Jogkönyvünk állatokról szóló artikulusait a Kannowski által kialakított jogi szempontok szerint vetjük vizsgálat alá. Először az állatok által okozott károkat bemutató artikulusokat vesszük számba. Elemezzük a felelősség kérdését. A második témakört illetően az állatokat ért sebesítéssel, megölésükkel és ellopásukkal kapcsolatosan kötetünk csak egy szabályt tartalmaz. A harmadik szempont az állatok tulajdonlásának (adásvétel, elvesztés, stb.) ügye.12 E három kérdéskörön túl a kölcsönzésen kívül mi sem foglalkozunk mással, pl. a szerződési, büntető- és eljárásjogi kérdésekkel, mivel forrásunk nem teszi lehetővé. Ugyanakkor kitekintünk a mindennapi életben betöltött szerepükre. Az állatok által okozott kártételeket két artikulus, a 335. és a 398. tárgyalja a Budai jogkönyvben.13 A szerző különbséget tesz a házi- és a vadállatok által okozott kártételekért tartozó tulajdonosi felelősség között. Az utóbbiakat, amint látni fogjuk, sziBiblia kapcsolatára 1. László Blazovich: Die Bibel und der Schwabenspiegel. In: Zeitscrift der Savigny- Stiftung für Rechtsgeschichte. 128. Bd. Kanonistische Abteilung 97. 2011. 384-389. p. 9 Kannowski kézirat. 10 Die Summa legum brevis levis et utilis de sogenannten Doctor Raymundus von Wiener-Neustadt. Hrsg. Dr. jur. Alexander Gál. Weimar, Hermann Böhlaus Nachfolger, 1926. Liber secundus Caput III. De natura et jure apum. 240-241. p. Ugyanezen könyvben szól a házi- és vadállatokról. 11 Buda város jogkönyve I—II. Közreadja: Blazovich László-Schmidt József. = Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 17. Szeged, 2001. (továbbiakban Bj.) 280. sz. 12 Kannowski kézirat. 13 Bj. II. 335. 398. sz. 82
