Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
ni, az anyát pedig a házból elégítsék ki.63 1565-ben Szépe Tamás halála után hátrahagyott vagyonának egyik fele özvegyét, másik fele fiát illette.64 A sort folytathatnánk, azonban helyette nézzük meg, mit mond az Újlaki jogkönyv IV. könyvének 6. artikulusa ugyanerről az esetről: „ha bármelyik félre, akár a férjre, akár a feleségre bármilyen ingó vagy ingatlan dolgok szállnának, leszámítva a háztartási felszerelést, ti. a férjnek vagy feleségnek halála után, akkor a tovább élő férjre vagy feleségre és az életben levő gyermekekre szállnak egyenlőképpen, örökös birtoklási joggal.”65 Újlakon tehát — amelynek lakói a 16. század első harmadában a déli szlávok mellett jobbára magyarok voltak, hiszen 1525-ben a bírói tisztet Tóth István töltötte be, a jogkönyvben felsorolt esküdtek: Lengyel Miklós, Nagy Kelemen és Mathes István szintén magyar nevet viseltek — ugyancsak a budai és tárnoki jog szelleme érvényesült a törvényes öröklésben. A Szász tükör és a magdeburgi jog hatása alatt született Zipser Willkür másféle öröklési mód használatát hagyományozta ránk. A főszabály itt sem volt más: a túlélő házastárs és a gyerekek részesültek az örökségből, csak éppen úgy, hogy a megözvegyült fél a vagyon fele részét kapta, a gyerekek pedig az elhalt részén osztoztak. A már különvált gyerekek az új házasságot kötő egyik megmaradt szülővel, valamint a többi testvérrel úgy osztoztak,66 hogy mindazt, amit korábban kaptak, visszatették a közös vagyonba, és csak ezután következhetett a gyerekek és a szülő közötti osztozás. Ha nem tették vissza, a maradékból a szülővel osztatlanul élő gyerekeknek egyenként ugyanannyit kellett kapniuk, mint a kiházasítottnak, és csak utána osztozhattak a fennmaradt vagyonon fele-fele arányban a szülő és a gyerekek.67 Az egy évet és hat hónapot túlélt gyermektelen házasságban az egyik fél halála után a másik fél az elhalt rokonával úgy osztozott, hogy a vagyon fele részét megtarthatta, a másikat az elhalt rokonai kapták.68 A jogkönyvben leírt elvek érvényesültek a gyakorlatban, amint a késmárki bírósági könyv bejegyzései mutatják. 1546-ban Somp-i Cyries a tanács előtt négy gyermekére hagyta vagyonának felét, és azt is kikötötte, hogy vagyonának másik felét a gyerekek az ő halála után kapják meg.69 Ugyanilyen módon rendelkezett 1547-ben Kleyn Thomas, Péken Péter és felesége, Margarétha, Kleyn leánya jelenlétében a tanács előtt.70 A gyermektelen késmárki házaspár férfi tagjának, Jakob von Pauschendorf-nak az elhunyta után felesége, Apollónia az elhunyt férj testvére és annak két gyereke részére vállalta a részük kifizetését, és azt 1540-ig meg is tette.71 A szintén gyermektelen házaspár, Caspar Wildt és felesége, Margarétha úgy egyeztek meg, hogy ha bármelyikük meghal, részét a túlélőre hagyja, és majd csak annak halála után örökölhetnek a mind63 DVMJ. 1548-1549. 138. p. 295. sz. 64 DVMJ. 1565-1566. 32. p., 86. p. 4. sz. 65 Hegedűs 1983. 157. p. 4. sz. 66 Piirainen 2001. 54. p. 4. sz. 5. sz., 74. p. 65. sz. 67 Uo. 57. p. 11. sz. 12. sz. 68 Uo. 54. 4. sz. 69 Ilpo Tapani Piirainen-Arne Ziegler: Das alteste Gerichtsbuch der Stadt Käsmark/Kezmarok aus den Jahren 1533-1553. Levoca, Verlag Polypress, 1998. 68. p. 70 Uo. 70. p. 71 Uo. 42. p. 64
