Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ Blazovich László 1943. november 2-án született Szombathelyen. Gyermekkorát Kőszegen töltötte, a gimnáziumot azonban már Szegeden végezte, majd a Tisza parti városban folytatta egyetemi tanulmányait is, melyek befejeztével 1967-ben szerzett magyar és történelem szakos középiskolai tanári oklevelet. Az egyetemi doktori értekezését Ransanus és Magyarország címmel 1969-ben védte meg. Pályáját a hódmezővásárhelyi 602. számú Ipari Szakmunkásképző Iskola kollégiumi nevelőtanáraként kezdte, majd 1969-től a szintén vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium tanára, 1978-tól igazgatóhelyettese lett. Ez utóbbi valódi alkotóműhely volt, tanári karából később öten MTA doktora, egy-egy személy pedig kandidátus és PhD fokozatot szerzett. 1980-ban nevezték ki a Csongrád Megyei Levéltár igazgatójává, ahol nyugdíjba vonulásáig 29 évet töltött el. A kortársak elismerően úgy fogalmaztak: „Blazovich a semmiből csinált levéltárat”. Ennek keretében befejezte többek között a megyei levéltári hálózat kialakítását a csongrádi fióklevéltár létrehozásával. Hivatali évei alatt Hódmezővásárhelyen új épületet kapott a levéltár, később a csongrádi is korszerűbb helyre költözhetett, továbbá felújították a szentesi kirendeltség székhelyét. A belső szakmai munkában az iratbegyűjtést, a rendezést és a segédletkészítést mindig egymáson nyugvó, egységes folyamatnak tekintette, az eredmények közreadásával pedig a széles olvasóközönség felé nyitott ablakot: a Tanulmányok Csongrád megye történetéből, valamint a Dél-alföldi évszázadok című kiadványok mára akadémiaiig is jegyzett sorozattá fejlődtek. Az évente szervezett levéltári napok szintén a kutatási eredmények közzétételét segítették elő. A levéltár személyi állományának gyarapítását szorgalmazva igazgatósága alatt az alkalmazotti létszám közel kétszeresére növekedett. Következetesen figyelmet fordított a levéltár nemzetközi kapcsolatainak kialakítására is: Zenta, Szabadka, Újvidék levéltáraival gyümölcsöző partnerkapcsolatokat hozott létre, valamint a nagybecskereki levéltárral szervezete meg az együttműködést. Igazgatóként lankadatlanul törekedett arra, hogy az általa vezetett intézmény a megye szellemi és kulturális életében folyamatosan jelen legyen. A szakmai tevékenység mellett részt vett a levéltárosok közéletében is. A Magyar Levéltárosok Egyesületében alapító, majd két ciklusban választmányi tagként tevékenykedett. Sokat munkálkodott az egyesület nemzetközi kapcsolatainak kiépítésén, kezdeményezte a Levéltárért Díj alapítását, társszerzőként szerkesztette a Magyarország levéltárai című kétnyelvű kiadványt. Az NKA Levéltári kollégiumának egy cikluson át tagja volt, egyben pedig az elnöki tisztet látta el, levéltárában az Oltvai Ferenc-díjat alapította. Tudományos pályáján előre haladva 1985-ben kandidátusi, 2003-ban pedig MTA doktora fokozatot szerzett — az előbbit A Körös-Tisza-Maros köz középkori település5
