Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

letelepedtek. Közülük 1344-ben huszonnégy lépett szövetségre. E települések által használt szokásjogot rögzítették írásba 1370-ben a Zipser Willkür-ben, a Szepesség jogkönyvében, amely ugyancsak a szász-magdeburgi jog hatását viseli magán.14

A Willkür olyan partikuláris jogkönyv, amelynek kéziratát még a 18. században másolták, tehát szabályai hatályosak voltak. Ilpo Tapani Piirainen 16 kézirat-változatát adta ki.15 93-95 artikulusa közül 37-ben mutatható ki részben vagy egészben a Szász tükör hatásának a nyoma.16 A magdeburgi joggal meglévő élő kapcsolatot fejezi ki a Piirainen által 18. századinak keltezett, 14. számúként besorolt lőcsei kéziratban a 17. artikulus után tett bejegyzés, amely szerint a Szász tükörre és a magdeburgi jogra hivatkozva kimondják, hogy az örökséghez való jog szemben az artikulus tartalmával harminc éven belül nem évülhet el, továbbá az édestestvér rokonsági fokban közelebb áll a szülőkhöz, mint a féltestvér.17 Az artikulus és az utána tett bejegyzés egyrészt mutatja a Szepesség területén élt németek között az eltelt évszázadok során végbement önálló jogfejlődést, másrészt — mint említettük — felhívja a figyelmet arra a kapcsolat- tartásra, amely évszázadokon keresztül élt a két jogterület között, és példája annak, hogy a lőcseiek és a Szepesség lakói mennyire anyajognak tekintették a magdeburgit.18

A Magyarországon a Sváb tükör és a budai jog, valamint a szász-magdeburgi jog alapján kialakult két jogterület nem különölt el élesen egymástól, amire felhívja a figyelmet a 16. században létrejött felső-magyarországi városszövetség, a pentapolis tagjai (Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben) által használt jog, amelyben a két jogterületen hatályos jog szabályai keverednek.19 Az általuk és egymás között használt jogot vették át a hegyaljai mezővárosok, köztük a német lakosságú Gönc városa is, ami bizonyítékul szolgál arra, hogy a városokban élt jog leszivárgott a mezővárosok lakói közé.

14 Michal Suchy-Ivan Chalupecky-Jozef Sulacek: Dejiny Levoce 1-2. Kosice, 1974-1975. I. 35. p.; Ilpo Tapani Piirainen: Nachtrage zum Zipser Recht. Die Handschrift 14 und 15 der Zipser Willkür. Levoca, Verlag Polypress, 2001. 12-17. p.; Heiner LOCK: Zurrezeption des sachsisch-magde- burgischen Rechts in Osteuropa. Das Beispiel Ungarn. In: Grenzen Überschreiten. Beitrage zur deutschungarischen Kulturwissenschaft. Hrsg.: Bremer, Thomas. Halle, Verlag János Stekovics, 2000. (Colloquium Halense Bd. 2.) 21-22. p.

15 Ilpo Tapani Piirainen-Mária Papsonová: Das Recht der Spis/Zips. Texte und Untersuchungen zum Frühneuhochdeutschen in der Slowakei 1-2. Bd. Oulu, Universität Oulu, 1992. (Veröffent- lichungen des Germanistischen Instituts 8.); Ilpo Tapani Piirainen: Nachtrage zum Zipser Recht. Levoca, Verlag Polypress, 2001. (A továbbiakban: Piirainen 2001), Ders.: Das Rechtsbuch der XI Zipser Städte. Rechtliches, medizinisches und sprachliches aus einer frühneuhochdeutschen Handschrift aus der Slowakei. Levoca, Verlag Polypress, 2003.

16 Blazovich László: A Szepesség joga és a Szász tükör. In: Bánfától Pozsonyig. Városok a 13-17. században. Szerk.: Csukovits EnikŐ-Lengyel Tünde. Budapest, MTA Tört. Tud. Int., 2005. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 35.) 159-186. p. (A továbbiakban: Blazovich 2005.) Vö. Demkó Kálmán: A szepesi jog. Budapest, 1891. (A továbbiakban: Demkó 1891.)

17 Demkó 1891. 39-40. p.; Piirainen 2001. 59-60. p.

18 Blazovich 2005. 159-186. p.

19 Régi Magyar Könyvtár II. Nr. 2057. Cassovia Jus Civile sive statuta privilegia praerogativa aequae ac consultationes municipiales regiae liberae Civitatis Cassoviensis etc. Bartfae (Scholz) 1701.; H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16-17. századi Magyarországon. A felső-magyarországi város- szövetség. Budapest, Gondolat-Magyar Országos Levéltár, 2004.; Hausel Sándor: Pásztó mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása. Pásztó Város Onkormányzata-Nógrád Megyei Levéltár. Pásztó, 1999. (Tanulmányok Pásztó történetéből. 5/1.) 17. p. 30. jegyz.

58