Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
élet formái nem alakultak ki, a hitelszerzés elfogadott formája a zálog volt. Elterjedtségére jellemző, hogy számos bejegyzésben találkozhatunk vele.69 A már említett járadékügyekkel ugyancsak találkozhatunk. Ebbe a pénzügyi műveletbe a papok is bekapcsolódtak.70 A tanács továbbá számos, a kereskedők között létrejött ügyletben, amelyekben vita keletkezett a felek között, hozott döntést.71 Eljárásjogi elemek szintén bőségesen kerülnek elő a Gerichtsbuch-ból az idézéstől a bizonyításon át az ítélet meghozataláig. Azt is megtudjuk, hogy a bíróság hétfőn, szerdán és pénteken ülésezett. Most — mivel az eljárásjogi elemek Sopronban hasonlóak más városokéhoz — mégsem csak erről szólunk, hanem a fellebbezésekről. Mindenekelőtt egy, a tárnokszékhez eljutott peres ügyről emlékezünk meg.72 1466. augusztus 16-án a tanács olyan ítéletet hozott, amelyet a felperes a tárnokszékhez fellebbezett, és amelyet latin nyelvű ítéletlevelében a tanács tett át a tárnokmesterhez; az ítéletlevelet bemásolták a Gerichtsbuch-ba is. Mivel ehelyütt nincs elegendő terünk a peranyag részletes kifejtésére, csak a per magját ismertetjük. Ainweg Lénárt egykori bíró első felesége, Margit korábban férjére örökített vagyonát lányuk halála után a férfi végrendeletében második feleségére, Annára hagyta. Puhel Ulrik özvegye, feltehetően Margit anyja, már 1463-ban megtámadta a hagyaték ügyét. Keresetét a tanács elutasította, mert Margit, mivel vagyona osztályon esett át, és kellő oklevelekkel rendelkezett, szabadon végrendelkezhetett. 1466-ban a feleségét, Barbarát, azaz Margit testvérét képviselő Kempnei László nyújtott be keresetet az ügyben. A bíróság ennek sem adott helyt arra hivatkozva, hogy osztály után került Margit kezébe a vagyon, és arról törvényes keretek között, a törvényeknek megfelelően rendelkezett, ugyanis vagyonáról szabadon jogában állt dönteni — mondja a bírói ítélet. Ezt a Schwabenspiegel, a Budai jogkönyv és a tárnokjogi cikkelyek is lehetővé teszik az asszonyok számára,73 és ezen elv érvényesült a soproni szokásjogban is. Az elhunyt feleség — az örökhagyó — rokonai a jogot számukra méltánytalannak ítélve fellebbezték az ügyet a tárnokszékhez — ennek döntéséről azonban nincs tudomásunk. Az eset kiválóan bizonyítja a nőknek a vagyonközvetítésben játszott szerepét a középkori városokban.74 Az eset érdekessége: ha Anna Ainweg Lénárt halála után újra férjhez megy, néhány éven belül az örökhagyó Margit vagyona könnyen negyedik kézhez: Anna új hitveséhez juthat. Amint a tárnokszék fellebbviteli fórumként szolgált a soproniaknál, úgy Sopronba is — mint ismeretes — fellebbeztek ügyeket, vagy legalábbis véleményezésre kérték fel a város bíróságát. Ez történt 1467-ben és 1501-ben, amikor kőszegiek, illetőleg kőszegi és szombathelyi polgárok jogvitájában döntöttek.75 Még az eljárásjognál maradva, 69 GB. 128. 192. 197. 206. 281. 302. sz. és passim. 70 GB. 128. 192. 197. 236. sz. és passim. 71 GB. 313. 314. 316. 325. 326. 352. 352. sz. és passim. 72 GB. 77. 337. sz. 73 Schwabenspiegel Langform M. Tractavit Karl August Eckhardt. 1971. Scientia Verlag Aalen. Bibliotheca Rerum Historicarum. Studia Juris Suevici II. Landrecht 76. sz.; Budai jogkönyv 397. sz.; Codex authenticus juris tavernicalis statutarii communis complectens monumenta vetera et recentiora partim antea vulgata, partim hactenus inedita. Ed. Martinus Georgius Kovachich. Buda 1803. CXXVI. 74 Szende 2004. 116-120. p. 75 GB. 367. 517. 565. sz. 52
