Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
nyert 1463-ban.41 A város haszonbérbe adással is foglalkozott. A Megyeren lévő és a Göreschin nevű halásztanyájának haszonbérletérői tájékoztat 1463-ból, illetőleg 1465- ből kötetünk.42 A tanács a város tulajdonába került házak hasznosításával is foglalkozott, amint az 1454. január 11-i bejegyzésből kitűnik. A Mészárosok utcájában lévő (ma: Templom u.) ház azért jutott a tanács kezére, mert tulajdonosa nem fizette meg az adót, és nem teljesítette az előírt közmunkát és őrséget. A város úgy adta át az ingatlant az örökösöknek, Prukgner Péter mészárosnak és feleségének, hogy használata fejében évi egy fontdénár járadékot fizetnek a Hahensiner (Hohensinner) soproni polgár által a Szent György kápolna számára tett misealapítványnak, illetve a házat 10 fontdénárért megválthatják. Esetünkben az újfajta zálogbirtok (obligation, birtoklás nélküli zálogolás) formája, illetőleg a járadékvásárlás (Rentenkauf) jelenik meg, amely a 13. század folyamán terjedt el Európában. Lényege, hogy a hitelező már nem tartván igényt a birtok használatára, az adós — jelen esetben az örökösök — birtokolhatta és használhatta az ingatlant, és a nem teljesítés esetére Zinsgewere-1 (kamatbirtoklást) adott, amelyből következően a hitelező az adóstól, amíg a hitelezett összeget ki nem fizette, járadékot nyert. E hitelezési forma főképp a városokban terjedt el, ahol a zálogszerződést a városkönyvbe vagy bírósági könyvbe vezették, amint esetünk mutatja. A hitelező, jelen ügyben a város, számára sok esetben elegendő volt a rendszeresen fizetett járadék, nem törekedett a teljes birtoklásra, illetőleg a hitelezett összeg visszafizetésére. Esetünkben a 10 fontdénár hitel után fizetett évi 1 dénár 10 százalékos kamatlábat jelentett 1454-ben. Bár az egyes városokban a kamatláb különbözött, a 15. század második felében az 10-ről 5 százalékra csökkent. A járadékrendszer a 19. században szűnt meg a modern bankrendszer kialakulásának idején.43 A város a földesuraság mellett plébániája felett kegyurasággal rendelkezett, amely nemcsak a plébánosválasztást, valamint az egyháza gazdasági ügyeibe avatkozás lehetőségét jelentette, hanem az oltárosok (egy-egy oltár-alapítványhoz rendelt pap) tevékenységének ellenőrzését is. Az 1452 és 1506 közötti időből 43 papi reverzális, azaz kötelezvény maradt fenn, amelyben a javadalomba helyezett oltáros ígéretet tett szakrális feladatának lelkiismeretes ellátására, és az alapítvány gyarapítására a felette őrködő városnak, illetőleg 1481 és 1495 között a Szent György nevét viselő Nagy Testvérü- letnek.44 E reverzálisok az illető pap tanultságától függően latin vagy német nyelven készültek, azonos minta alapján. Tartalmukat egynek a magyar nyelvű fordításával mutatjuk be. 41 GB. 116. 110. sz. 42 GB. 118. 623. sz. 43 GB. 121. sz. Vö. Budai jogkönyv 225. sz.; Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. Sopron 1939. Győregyházmegye múltjából IV/1. 215-218. p.; Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). In: Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Szerk.: Gerevich László. Budapest, 1973. 110. p.; Ruszoly József: Európa jogtörténete. Budapest, 1996. 315. p.; W. OGRIS: Rente. W. Trusen: Rentenkauf. HRG IV. 895-901. hasáb. 44 GB. 570-612. sz. A kegyúri jogra 1. Kubinyi András: Plébánosválasztások és egyházközségi ön- kormányzat a középkori Magyarországon. In: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Budapest, 1999. 268-286. p. (Első közlés: Aetas 1991/2.), UŐ.: Egyház és város a későközépkori Magyarországon. Uo. 287-300. p.; Budai jogkönyv 295. sz. 48
