Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
nógrádi Máté egyben pécsi kanonok (1518-1520) és Abrahámfy János (1520-1529).29 Amint a névsorból kitűnik, a gyulai plébániát kanonoki stallumban lévők is betöltötték, és a szomszédos igen gazdag Békés megyei nemes család, a gerlai Ábrahámfyak egyik tagja ugyancsak vállalt papi hivatalt. Mindebből arra következtethetünk, hogy a gyulai plébánia jól jövedelmező szolgálati helynek bizonyult. Ezt igazolja Brandenburgi Györgynek 1511. július 13-án Budán kelt oklevele, amelyben Mátyás plébánost megerősítette az egyházához tartozó javakban.30 A plébánia birtokolta a mai Szabadkígyós határában állt Apáti falut, amelyet Ma- róthy László és János özvegyei: Orsolya és Borbála adományoztak 1451-ben.31 Birtokrésszel rendelkezett a korszakban a Gyula város határában feküdt Boldogfalván is. A városban két utcát bírt, amelyek közül az egyik, a Szegény, más néven Cécó utca a város Békés megyei részén, a másik, a Palotahely utca pedig a város Zaránd megyében fekvő részén futott. A két utca lakói éppen úgy használhatták az uradalom területén lévő földeket, szántókat, legelőket, erdőket és vizeket, mint az őrgróf jobbágyai, és miként azt a korábbiakban tették. Fát, nádat és rozsét a plébános építkezésre és más célokra szabadon vehetett igénybe az uradalom erdeiből. Jelentős bevétele származott a mindenkori plébánosnak a városban a Fehér-Körösön állt ötkerekű nagymalomból, amely a Zündt Mátyás-féle 1566-os metszeten is látható — igaz, három kerékkel — és a Fokon lévő kétkerekűből, ugyanis a szombat estitől a vasárnap esti harangszóig befolyt jövedelmük a plébániát illette. Dobozon a Fekete-Körösön és a Fok nevű folyóvízen egy-egy háromkerekű malma volt. A két malom fenntartására s a malomcsatorna gondozására Doboz, Szánna, Györké, Szentbenedek (Gyula környéki települések), valamint két gyulai utca: Krakó és Újfalu lakosait a plébános jobbágyaival együtt kötelezte az őrgróf. Akik a csatorna tisztítását és a gátak karbantartását elmulasztották, azokat 10 dénár bírsággal sújtotta. A Gyulán és Pélen (a Gyulavarsánd és Ottlaka közötti Nagypél elődje) szedett vámok tizede szintén a plébánia bevételét gyarapította. A szép jövedelemből a plébánosnak gondoskodnia kellett a kezelésében lévő városi fürdő karbantartásáról s a plébánia vezetése alatt álló városi iskola épületének építéséről és javításáról. Az egyik malom üzemeltetése is feladatai közé tartozott.32 Mindezeken túl káplánjainak ellátásáról kellett gondoskodnia. Megtakarított pénze így is maradt, amit az mutat, hogy 1458. december 13-án István gyulai plébános 20 forintért telket vásárolt Gyulán Vitus aradi kanonoktól, aki talán egyik plébános elődjeként bírt telket a városban.33 Bár a gyulai plébános bevétele versengett a civitas-ok plébánosainak javadalmazásával, amellett, hogy a város közösségének első tisztviselőjeként működött, elsősorban az uradalom mindenkori birtokosának, a várúrnak a magántisztviselője volt. Eljárt an29 Monumenta Vaticana históriára regni Hungáriáé illustrantia. Series I. Tomus I. Szerk.: Fejérpata- ky László. Budapest, 1895. 51., 53., 66., 75., 81., 88. p.; Gyula város oklevéltára. (1313-1800) Szerk.: Veress Endre. Budapest, 1938. (GYO) 16., 28. sz. 30 GYO 60-61., 86. sz. 31 Békés megyei oklevéltár számos, hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal. Összegyűjtötték és közrebocsátották Haan Lajos és Zsilinszky Mihály. Budapest, 1877. 61-62. p. 32 Levéltárak - Kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból (1000-1686). Közreadja Blazovich László, Érszegi Géza, Turbuly Éva. Budapest-Szeged, 1998. (Levéltárak - Kincstárak) 406. p. 33 GYO 16., 28. sz. 370
