Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
század közepén sem volt a Kunság része,22 1464-ben Kun utca nevet jegyeztek le.23 Jászberény helyzete pedig esetünkben Halaséhoz hasonlít, hiszen bár középkori lakosságáról kevés az adatunk, de közismert, hogy a középkorban a 14. század második felétől lakossága elsősorban jászokból állt.24 Adataink alapján arra következtethetünk, hogy a kunok és jászok beilleszkedését a magyar társadalomba egyrészt társadalmi rétegződésüknek az országban kialakult formákhoz igazodása, másrészről a gazdag és szegény kunoknak és jászoknak a környező városokba vándorlása mutatja. Új lakóhelyükön színesítik a város arculatát, ám igazodniuk kellett a számukra új helyzethez, a városi létformához. Az egyes városokban lévő Kun utcák az egy helyre településük bizonyítékai. Az egyes településeken belül is keresték a saját véreiket. A városi igazgatási rendből is következhetett azonban egy utcába, fertályba telepítésük. A városi magyar lakossággal a 16. századra elkeveredtek már, ami a szegedi Kun utca lakóinak névjegyzékéből kiolvasható. A déli szlávok, főképp szerbek mintegy 200 évvel később érkeztek Magyarországra, mint a jászok és kunok. Bevándorlásuk története kevésbé feldolgozott mint jászoké és kunoké.25 Az Alföldön először a Temesközben jelentek meg az állandósuló török betörések nyomán. 1389-től, az első török támadás idejétől állandósultak a becsapások a Temesközbe. A török 1391-ben Galambóc elfoglalásával biztos hídfőállást szerzett magának az országba jutáshoz. Az 1392-ben behatoló török csapatok két évig zaklatták a lakosságot, míg végül kiverték őket. 1396-ban a nikápolyi csatát követően egészen Temesvárig nyomultak előre. 1416-ban újabb betörés következett. Majd rövid fegyver- szünet után 1421-ben újabb támadás érte a Temesközt. 1428 Lászlóvára és Galambóc visszafoglalási kísérletének éve.26 Az állandósuló harcok következtében a vidék magyar lakossága a déli részeken felmorzsolódott. A Temesköz déli részén a megyeszervezet is elhalt. Jól mutatja ezt Petrus Ransanus munkájában a megyeszervezet leírása. A szerző gondosan — nyilván az udvari emberek segítségével — számba vette az ország megyéit. Zólyom, Kishont és Kraszna megyék, továbbá a Jászság és Kunság mellett Keve és Krassó megyék nem szerepelnek listájában.27 Az előbbiek hiányának magyarázatát adhatja kis területük és ebből következően jelentéktelen voltuk. A Jászság és a Kunság pedig nem tagolódott a megyeszervezetbe. Az egymás mellett feküdt fontos határmegyék, Krassó és Keve elhagyása pedig azt mutatja, hogy létezésük emléke sem élt már az udvari hivatalnokok fejében. 22 GyÖrffy György: a Nagykunság és Karcag a középkorban. In: Karcagi várostörténeti tanulmányok. Szerk.: Dr. Bellon Tibor. Karcag, 1974. 11-12. p. 23 BÁCSKAI Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Budapest, 1965. 61. p. 24 Fodor Ferenc: a Jászság életrajza. Budapest, 1942. 429. p. 25 A vonatkozó legfontosabb szerb irodalom: Dr. Dusán J. Popoviő: Srbi u Vojvodini I—III. Beograd, 1957.; Istorija srpskog nareda II. Beograd, 1982. Napisali: Dimitrije Bogdanovic, Rade Mihajcic. A korszakunkra vonatkozó rész: 373-555. p. (A munka eredményeit felhasználva készítette el Rokay Péter: a szerbek betelepülése Magyarországra. In: A szerbek Magyarországon. Szeged, 1991. 51-63. p. című írását, amelyben mintegy ismerteti is a fenti mű korszakunkra vonatkozó részét.) Különösen: III. (1537— 1699.) Beograd, 1994. Napisali: Radovan Samardic, Rajkó L. Veselinovic, Torna Popovic. 26 Temes vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, é. n. 290-292. p. Passim. A vonatkozó részt SzentkláRAY Jenő írta. 27 Petrus Ransanus.- A magyarok történetének rövid foglalata. Közreadja: Blazovich László és Sz. Galántai Erzsébet. Budapest, 1985. 66-77. p. 339
