Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
tényezők is közrejátszottak. A Maros-völgy Tiszához közelebb eső területein az előző korszakhoz képest a 10% nem jelentős arány. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy itt állt Nagylak, a Jaksicsok uradalmának központja és körülötte néhány birtok, amelyeken már korábban is szerbek éltek Az egykori Jaksics birtokokon általában megmaradt a szláv lakosság a háborús időszak után is.28 Figyelemreméltó az a jelenség, hogy nemcsak a háborús időkben cserélődött a lakosság, illetve szaporodott a déli szlávok száma, hanem — amint az adatokból kiderül — gyarapodásuk nem állt meg az 1567 és 1579 közötti időszakban sem, amit arányai miatt inkább a lassú bevándorlással, mint a természetes szaporodással magyarázunk. A defterekben felsorolt adónemekből — véleményünk szerint — nem állapítható meg egy-egy falu közösségének gazdálkodási szerkezete, ugyanis minden esetben ugyanazokat az adónemeket sorolják fel. Úgy tűnik, nem a gazdaság jellegének megfelelően állapították meg az adófajtákat, hanem minden közösségtől azonos elvek alapján vasalták be az adót. így az sem derül ki világosan, hogy milyen gazdasági ágat űztek elsősorban az itt élő déli szlávok. Talán a nagyobb mobilitásukból lehet arra következtetni, hogy jelentősebb számú volt közöttük a pásztor, amit a soraikban élt számos juhos gazda neve is bizonyít.29 A déli szlávok betelepedése a Körös-Tisza-Maros-közbe a 15. század második felétől következett be. Kezdetben telepítésekkel indult, amelyek számadatai nem igazolják az egyes szerzők által emlegetett több tízezres létszámot sem a Hunyadiak, sem a Jaksicsok esetében. Talán ezrekben kifejezett kontingensekről lehet szó. A 16. század húszas éveiben zajló háborúk hatása nem volt érezhető vidékünkön etnikai tekintetben. Annál nagyobb hatást váltottak ki a század közepén bekövetkezett Maros-völgyi hadjáratok, ám ez esetben sem beszélhetünk tízezres nagyságrendekről. Figyelemre méltó az is, hogy a mezővárosok lakossága magyar etnikumú maradt. A Maros menti, korábban nagyobb lélekszámú települések (Nagylak, Csanád) pedig a déli szlávok megjelenésével visszasüllyedtek falusi szintre. A bemutatott etnikai kép a Körös-Tisza-Maros-közön a század végéig állt fenn, amikor a 15 éves háború idején a korábbi településhálózat teljes pusztulásával együtt új helyzet alakult ki etnikai tekintetben is. (1997) 28 Vö. Borovszky 1897. 38-50. p. 29 Káldy-Nagy 1982. Passim. 333
