Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
artikulusból egyértelműen kiderül: a bűnüldözést e korban nem tekintették közfeladatnak. Mindenki maga tartozott ügyében a nyomozást lefolytatni, ami azonban nem jelentette azt, hogy egy községen belül a szomszédok, ismerősök, valamint a rokonok nem segítettek volna ebben. E tekintetben a városokban változott meg előbb a helyzet: a közrend védelme érdekében a bíróra hárult a közvádló szerepe is. A szepességi perjog az accusatorius eljárás formáit rögzítette, amit a bizonyításra vonatkozó artikulusok egyértelműen igazolnak. Bizonyítani tanúkkal, esküvel és bírósági párbajjal lehetett. Ha valaki esküt tett, és a szöveget nem pontosan mondta, ügyét a bíróságon elvesztette, kivéve az asszonyokat.93 Az artikulus tartalma ismert más eljárásjogokból. E szabály némiképp ellentmond a 3. artikulusnak és a 39.-nek. A 3. tiltja az asszonyok fellépését a bíróságon, a 39. pedig a szószóló esküjének bérét rögzíti. Az eskü átadását egyébként tiltja a jogkönyv 48. szabálya. Ha valaki megbetegedett, a bíró egynapi halasztást adhatott neki az eskü letételére.94 Bár a bírósági párbajt a városi jogkönyvek ekkor már tiltották, az a Szász tükör nyomán mégis bekerült a Willkürbe. Az 54. artikulus szerint, ha két ember jogvitáját párbajjal szeretné elintézni, a küzdelmet pajzzsal, ember nagyságú bottal, egy kijelölt körön belül vívhatták meg. A kívülállók nem segíthették a harcoló feleket — ha valaki az egyik félnek segítséget nyújtott, akkor a harcból a másik került ki győztesen. A szepességi szászok nem voltak nemes emberek, így kard helyett — mint a jobbágyok — bottal párbajoztak, jóllehet Magyarországon ezt a jobbágyok, illetve a nem nemes szabadok számára már korábban betiltották. A Willkür és a Szász tükör vonatkozó részei között a hasonlóság a szövegek összevetése alapján kiderül.95 A Zipser Willkür Piirainen által 14.-ként számozott lőcsei példányának kiegészítései a fentebb leírtak szellemében készültek, egyúttal mutatják a Willkür használatát. 1505-ben például Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben, az öt szövetséges város tanácsosai abban állapodtak meg, hogy a hitelező csak azon varos bírája előtt vádolhatja meg adósát, ahol az lakik. Ha valaki egy rablót vagy békeszegőt elfog, azért ne fizessen büntetéspénzt, mert a bíró tudta nélkül tette azt, ám ha szökni engedi, a szász gróf részére 10 márkát kell fizetnie büntetésként.96 A büntetőjog A büntetőjog körébe 16 artikulust soroltunk, bár hangsúlyozzuk, hogy az eljárásjoghoz helyezett néhány szabály e területen is helyet kaphatott volna. A büntetőjog más jogkönyvekhez hasonlóan a Zipser Willkürben is védte a magántulajdont, a rendet és a közerkölcsöket, a béke megszegői számára súlyos büntetéseket helyezve kilátásba. Aki a házában vagy a kertben akár éjjel, akár nappal idegent talált, minden következmény nélkül megölhette, és ezt még a szolga is megtehette. A két artikulus rokon a Szász 93 ZW 67. sz. 94 ZW3. sz., 39. sz., 48. sz. 95 Ssp. Ldr. I. 63. 4-5. sz.; ZW. 54. sz. 96 ZW 94. sz. kiegészítés, 1. sz., 8. sz. 32
