Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
A tájék településrendjében megtalálhatók az 5-10 háztartást magukban foglaló aprófalvak, falumagok is, amelyek sokasága jellemezte az említett két szerző szerint a korabeli magyar falurendszert. Létezésüket az ún. szétrajzással magyarázták, amely azt jelenti, hogy az egyes nemzetségek birtokos tagjainak életforma váltása az önálló földműves gazdaságuk (praedium) létrehozásával járt együtt. A széttelepülést motiváló tényezők meglétét szegényes forrásanyagunkban hiába keresnénk, mindenesetre a két szerző elgondolását erősítik a korszak okleveleiben előforduló terra elnevezések: Bug földje, Izsák földje stb.15 Az aprófalvak rendszerének meglétére oklevelekben is találunk adatokat.16 A kis településekhez, falumagokhoz hasonló, számos kisebb szállásszerű település ugyancsak létezett vidékünkön. Talán egy emberöltőn át, talán addig sem létező települések voltak. A régészet hívta fel rájuk a figyelmet. Az országban végzett terepbejárások eredményeinek birtokában Jankovich B. Dénes — vidékünkről a részben ideeső volt Karvasi járás területén maga végezte a munkát — a hagyományos falutelepülések mellett felfigyelt a laza szerkezetű falvakra és az elszórt falucsírákra, szállásokra. Ez utóbbiak a volt Szarvasi járás 483 lelőhelye közül 109-et tettek ki. Ugyanezeket a típusokat megtaláljuk Hódmezővásárhely határában és Orosháza környékén is.17 Az aprófalvakkal együtt leginkább ezen helyek lehettek azok, amelyek lakói könnyen mobilizálták magukat, és hagyták el lakóhelyüket. Véleményünk szerint a Körös-Tisza-Ma- ros-közön eme apró települések nagy részének lakói jobbára állattenyésztő tevékenységet folytattak. A koraközépkori településrendünk egyik jellegzetes problémájaként vetette fel a szaktudomány a falvak vándorlásának kérdését, amely a gazdálkodás formájával van összefüggésben. A középkorkutatók egy része (Szabó István, Maksay Ferenc, majd Heckenast Gusztáv) I. László és Kálmán királyok törvényeinek megfelelő passzusára hivatkozva úgy vélik, hogy a földműves falvak lakói vándoroltak. Akkor hagyták el helyüket, amikor a falu határát „kiélték”, azaz más helyen kellett a területet szántás alá fogni, mert az előző kimerült. Mindez a parlagoló művelési forma kereteiben történt.18 Kristó Gyula egyetemi jegyzetében a két említett törvénycikkely szövegét másként értelmezve úgy véli, hogy nem a földműves, hanem a pásztorkodó életmódot folytató települések lakói hagyták el szívesebben lakhelyüket, és I. László és Kálmán királyok éppen a pásztor népesség helyhez kötését szerették volna meggyorsítani a törvénycikkel.19 A területünkön végzett régészeti kutatások eredményei azt a feltételezést erősítik, amely a pásztor népesség vándorlása mellett voksol. Jankovich B. Dénes arra hívja fel a figyelmet, hogy az Árpád-kori településszerkezet nem volt egységes. A faluszerű településeknek is két típusáról beszél. Közülük a laza szerkezetű, néha több kilométeren is elnyúló típus lehetett a pásztorok, a hagyományos faluszerű a földművesek települé15 Hazai okmánytár 1865. 12-13. p. 16 Szentpétery Imre 1923. 127. p.; Hazai Okmánytár. 1876. 24-26. p. 17 Jankovich B. DÉNES: A régészeti topográfia néhány elméleti és gyakorlati tanulsága. II. Kézirat. 18 Závodszky Levente: Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Budapest, 1904. 61., 168. p.; Szabó István 1971. 31. p.; Maksay Ferenc 1971. 43. p. 19 Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Egyetemi jegyzet. Budapest, 1984. 130-131. p. 318
