Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
A Török család, amelynek tagjai több mint három évtizedig bírták Szabadkát és a hozzátartozó uradalmat, a 15. század közepén emelkedett ki az ismeretlenségből. A család ősének, Bakonaki Horváth Pálnak három fiúgyermeke ismeretes: patai Török László, keményfalvi Török György és Ambrus, aki a felemelkedés korabeli egyik szokásos útját választva a nagyurak szolgálatába lépett. Az Újlakiak, a Kanizsaiak és a király, majd újra az Újlakiak szervitora lett, Újlaki Miklós a bosnyák király halála után, 1479-ben ismét Mátyás király szolgálatába állt. Számos katonai és gazdasági tisztséget töltött be, a Szörényi bán méltóságát is viselte. Mátyás halála után előbb Miksa, majd II. Ulászló király pártjára állt. Két fia, Imre és Benedek közül Imre éltette tovább a családot. Három lánya közül Ilona lekcsei Sulyok István felesége lett. E rokoni kapcsolat a későbbiek során Szabadka történetében is szerepet játszott. A Szabadkát megszerző Török Imre pályáját a Hunyadiak szolgálatában kezdte és ki is tartott a család mellett Corvin János haláláig, utána a király, II. Ulászló szolgálatába állt. Előbb nándorfehérvári albán, majd bán lett, 1507-ben a király a bárók sorába emelte. Vagyonát nemcsak birtokvásárlással, mint Szabadka példája mutatja, hanem házasságai révén is gyarapította, megalapozva ezzel családjának teintélyét. Birtokai közül a legfontosabbak Szabadka és Szigetvár voltak. Török Imre neve 1519-ben szerepel utoljára a forrásokban. Két fia, Miklós és Bálint közül az utóbbi lesz a család feje, aki Szabadkának is tényleges uraként, és török fogságba kerüléséig, az országos politikai élet egyik formálójaként ismeretes.39 Amíg Török Imre a szabadkai uradalom megszerzése ügyében fáradozott, várnagya, az ispánnak mondott Bereck 1503-ban Várdai Miklóssal szemben hatalmaskodott. A szomszéd, akinek családja ellen már korábban is felléptek a szabadkai várnagyok, a nádorhoz fordult panaszával. Más sérelmei mellett előadta, hogy Bereck urának parancsára Garán lakó jobbágyától 21 ökröt — amelynek értéke darabonként 4 forintot tett ki — és 12 ménesbeli lovat — amelyeknek ára egyenként 3 forint volt — hajtott el. A panaszt három nádori ember, Hajósi Péter, Hajósi Miklós és Chipch-i Péter, a pécsvára- di, a szekszárdi és a kalocsai káptalan bizonysága mellett vizsgálta ki, és azt jogosnak találta. A kalocsai káptalan meg is idézte Török Imrét és várnagyát Madarason a nádor ítélőszéke elé. Mivel törvény szerint nemes embert bíróság elé idézni csak birtokán lehetett, a familiárist pedig birtokán vagy ott, ahol szolgált, az oklevélből megtudhatjuk, hogy Bereck várnagy 1505 júliusában, a vizsgálat lefolytatásakor, Madarason tartózkodott.40 Török Imre nem lehetett jelen, hiszen urának halála után 12.000 forint követelése fejében elfoglalta Gyula várát, és csak az összeg kiegyenlítése után, 1507-ben bocsátotta vissza Frangepán Beatrixnak, de hivatalából — ekkor nándorfehérvári bán volt már — fakadó teendői miatt sem lehetett jelen az idézéskor; azt szervitora vette át.41 Következő adataink az 1515 körüli időből származnak. Említettük, hogy ebben az időben Török Imre nándorfehérvári bán volt. Amikor elhagyta álláshelyét, unokaöccse, Sulyok István helyettesítette. Az őhozzá befolyt pénzek jegyzékében tűnt fel Szabadka, ahonnan az állami adót királyi parancsra a bánnak adták. Nemcsak városunk, Szeged is 39 A Török család és Török Bálint történetére lásd: Bessenyei 1994. Előszó. 40 A pécsváradi konvent oklevelének kelte: 1505. július 24. (Dl. 88 934.), a kalocsai káptalané: 1505. július 25. (Dl. 88 935.), a szekszárdi konventé: 1505. július 28. (Dl. 88 931.) 41 Bessenyei 1994. vi. p. 310
