Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
miért fogadja a király Töttöst egy, a korban oly gyakori hatalmaskodási ügyben. Hogy Töttös mégis miért jutott ügyével az éppen Miháldon, az Al-Dunánál tartózkodó király elé, arra az 1429. évi oklevél adja meg a választ. Szabadkán királyi népek, hospesek és lakosok éltek, a település tehát királyi mezőváros volt. Ha fenntartjuk állításunkat, magyarázatot kell adni arra, miért élt Pákái László említett jobbágya a városban, és mit kerestek ott a Kátaiak offtciálisai. Pákái András szabadkainak mondott jobbágya nem biztos, hogy Szabadkán élt, neve csak szabadkai származására utal. így elvethetjük Pákái szabadkai birtokosságát. Egyébként a mezővárosokban nemcsak egy úr jobbágyai élhettek, csak ők nem rendelkeztek azokkal a jogokkal, amelyekkel a mezővárosi közösséghez tartozók. A Kátaiak jelenlétét az magyarázza, hogy a királytól Kátai Mihály mint a jászok és kunok bírája honorként,8 azaz tisztségéhez tartozó birtokként kapta Szabadkát, amíg hivatalát ellátta. Ilyen módon állíthatott officiálisokat a városban. Szabadka neve első alkalommal meglehetősen későn, 1391-ben került megörökítésre az oklevelekben, akkor is teljesen véletlennek mondható esemény, egy bűnper kapcsán, és az sem bizonyos, hogy a szabadkainak mondott Ágoston Szabadkán élt, illetve ura, Pákái András rendelkezett birtokkal vagy jobbágyokkal a településen. Mindezek csak megerősítik azon állításunkat, hogy Szabadka királyi birtok volt, korábban a Kunság része, később pedig a király Halashoz és Kecskeméthez hasonlóan kivette a Kunságból9 és hospesek letelepítésével szabad faluvá tette, majd mezővárossá emelte. Azért is kerülhetett későn a neve az okleveles anyagba, mivel nem cserélődtek birtokosai, nem vitték osztályra valamely nemzetség családjainak osztozásakor, és másféle jogügylet tárgya sem volt. Nem véletlen, hogy a környező kisebb helyek, mint például Kelebia és Adorján, amelyeket földesurak birtokoltak, jóval korábban lettek írásban megerősítve.10 1439-ben a város további életét befolyásoló változás történt. Albert király május 9-én Pozsonyban kiadott oklevelében Madaras, Tavankút, Szabadka és Halas nevű mezővárosokat és falvakat, valamint Csőszapa felét azon 2757 színarany forint fejében, amelyeket a Szörény, Görény és Miháld nevű királyi várak fenntartására ígértek, a két Hunyadi Jánosnak május 10-től zálogba adta három hónapig terjedő időre. Ha a király vagy utódai az összeget a Hunyadiaknak kifizetik, nekik a birtokot vissza kell adniuk.11 A zálogba adás azért következett be, mert Albert király az oklevél kiadásának napján Hunyadi Jánosra és testvérére, ifjabb Hunyadi Jánosra bízta a Szörényi végvárak védelmét. A várakat honorként kapták, és mellé megfelelő birtokokat is azok fenntartására. A két Hunyadi szeptembertől már a báni címet is viselte.12 8 A honorra lásd: Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről. Századok, 116. évf. 1982/5. szám. 889-922. p. 9 Győrffy György: A magyarországi kun társadalom a XIII-XIV. században. In.: A magyarság keleti elemei. Budapest, 1990. 296-297. p. 10 Zichy I. 86. sz.; MÓL Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: Dl.) 2946. Magyar fordítása: Tros- tovszky Gabriella. In.: Magyar László: Ludasegyház legkorábbi említése. 7 Nap, 1994. november 16. 11 Pesty Frigyes: A Szörényi bánság és Szörény vármegye története III. Budapest, 1878. 35. p.; IVÁNYi II. Oklevéltár 2. sz. 12 Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig. Főszerk.: Benda Kálmán, Szerk.: Solymosi László. Budapest, 1982. 258. p. 303
