Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
jobbágyok szokása szerint és hozzájuk hasonlóan tartózkodhatnak Szabadka mezővárosban, ne zaklassák őket, és ne kényszerítsék a visszaköltözésre. Az oklevél név szerint is felsorolja a kunok egy részét. Horváth György, Kicze Balázs Gyunk-nak mondott Pál és János, Alch Mihály, Gerhard fia Egyed, Kara A[...], Aracha Egyed, Thene Antal, Kazán Balázs és Kun Antal neve szerepel a listán.35 Az oklevél híranyaga nemcsak a kun népesség szabadkai tartózkodásának bizonyítéka. Az is kitűnik belőle, hogy a szabad népesség ezen időszakra már alávetettségben, jobbágyi sorban élt,36 és szívesen húzódott a lakóterületéhez közeli városokba vagy mezővárosokba. Ezért találunk kunokat Szabadka mellett, amely egyébként már korábban kun település volt, de Kecskeméten és Szegeden, sőt a középkori Hódvásárhelyen is éltek ezen időszakban kunok.37 A mezőváros tehát, mint környékének gazdasági, piaci központja a közvetlen vidékéről nyerte lakosságának utánpótlását. Az elsődleges piacközpont szerepére utal a város piacos hely volta, amelyre 1407- től van bizonyítékunk. Arra vonatkozóan viszont nincs adatunk, hogy milyen kiváltságokat élvezett a mezőváros a piactartást illetően, pedig a vámszabadságok mellett a piactartás szabadsága egy-egy mezőváros vagy város polgárainak a legfontosabb gazdasági kiváltságát jelentette. A középkori Szabadka Magyarországnak azon a részén, az Alföldön terült el, amelyet a kutatók hagyományosan városhiányos vidéknek tekintenek. Azonban e tájékon a 15. század végére, a 16. század elejére a nagyállattartás konjunktúrájának következtében keletkezett jövedelmek gazdasági fellendülést eredményeztek. Számban és gazdaságban is gyarapodott a lakosság, és a nagyobb települések elindultak a mezővárossá fejlődés útján. A városunk közvetlen környékén levő helyek: Szeged és Zenta példája is jól mutatja ezt. Hozzájuk tartozik Szabadka is, amely a 15. és 16. század fordulójára mint uradalmi központ és piaci alközpont az alföldi városhálózat fontos tagjává fejlődött. Bár a 15. század közepén királyiból földesúri város lett, és ezáltal magának és lakóinak jogi helyzetét illetően hátrányosabb helyzetbe került, ugyanis előjogok szerzését csak földesurától remélhette, gazdasági fejlődése azonban nem állt meg, az töretlen maradt a török megjelenéséig, amely nemcsak Szabadka, hanem az egész Alföld ígéretes városfejlődését derékba törte. (1996) 35 Dl. 88 331. 36 Györffy 1990. 274-304. p. 37 Hódmezővásárhely története I. Főszerk.: Nagy István. Szerk.: Szigeti János. Hódmezővásárhely, 1984. 314. p.; Szeged története I. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 384-386. p. 299
