Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

SZABADKA MEZŐVÁROSI FEJLŐDÉSE ÉS JOGI HELYZETE A KÖZÉPKORBAN

Mint általában az alföldi városok középkori történetének megírásakor, Szabadka esetében is rendkívül kevés forrás, néhány oklevél áll a kutatás rendelkezésére. Mielőtt a település mezővárosi fejlődését és jogi helyzetét megvizsgálnánk, számba vesszük azon forrásokat, amelyek híranyagot tartalmaznak kitűzött témánkkal kapcsolatosan.

Szabadka a 15. század közepéig királyi birtok volt, ebből következően csak későn, 1391-ben tűnt fel a forrásokban, és akkor sem a településről közvetlenül szóló eseménnyel kapcsolatosan.1 Losonczi István, macsói bán ítélkezett a Bodrog megye számára tartott bírósági közgyűlésen a szabadkainak mondott Ágoston tolvaj felett.

Következő hírünk a település múltjáról 1407. augusztus 7-ről származik. Ekkor a Csanádi káptalan jelentette Zsigmond királynak, hogy parancsára kiküldték hiteles emberüket, Jakabot, akinek jelenlétében Sövényházi László királyi ember három vásáron, augusztus 1-jén Szeged városában, augusztus 2-án Szabadka faluban, augusztus 4-én pedig Szer faluban közzétette, hogy Szeri Pósa fiai: Miklós, Gábor és István valamint István fia Péter és György jelenjenek meg Nagyboldogasszony nyolcadán a király előtt az Adrian Mártír (a mai Mártély) nevű birtokukra vonatkozó okleveleikkel együtt János zalai apáttal szemben, és fizessék meg a bírónak, valamint az ellenfelüknek járó 75 márka bírságot.2

1407-ben tehát újra a település belső történetétől független ügy kapcsán került Szabadka neve a forrásokba. A király a különös jelenlét bírósága elé idézte a Szeri Pó- sákat, Csongrád megye, amelyhez ekkor Szabadka, mint területi közigazgatási egységhez tartozott, őshonos, a Bár-Kalán nemzetséghez tartozó nagy úri családjának tagjait. Csongrád megyében fekvő birtokaik Mártéllyal, amelyet a Zalavári apát 1024 óta bírt,3 is szomszédosak voltak, emiatt támadhatott közöttük a per, amelyben idézték őket.

A három vásáron való kikiáltás a királyi udvar bíróságainak utolsó, korszakunkban a harmadszori idézési formája volt.4 A kikiáltást egy megyén belül végezték, mivel a nemesség területi szervezete, a megye adta meg hozzá a kereteket, ugyanis a nemes1 Blazovich László: Szabadka földesurai a középkorban. In: Emlékkönyv Tokaji Géza c. egyetemi tanár születésének 70. évfordulójára. Szeged, 1996. 48. p. - A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris Zichy de Zieh et Vásonkeő. Szerk.: Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kämmerer Ernő, Lukcsics Pál. I-XI. Pest, Bp., 1871-1931. (A továbbiakban Zichy; IV. 392. sz.

2 Érszegi Géza: Adatok Szeged középkori történetéhez. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből VI. Szeged, 1982. 15-16. p. 10. sz.

3 Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. = Dél-alföldi évszázadok 9. Szeged, 1996. Mártély: 267. p., 271. p. (A továbbiakban Blazovich 1996.)

4 Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899. 197-199. p.

291