Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
zett helyén 1961-ben próbaásatást végeztek, amely azonban nem vezetett eredményre. A bizonyára többször megbolygatott lelőhelyen értékelhető anyagot nem találtak. A korábbi ásónyomok önmagukért szólnak: bizonyítják, hogy itt egykor kerestek valamit, és nemcsak kerestek, hanem találtak, és azt el is vitték. E helytől nem messze, a Sándor és a szabadka-újvidéki vasútvonal közötti földterület rendezése során minden bizonnyal ugyanazon település emlékét őrző néhány kisebb cserépdarab és egy cserépüst került elő. A Molczer-téglagyár működése és a tereprendezés nyomán ezen egykori település nyomai, úgy látszik, végérvényesen eltűntek. A sándori középkori templom sorsára jutott az a templom is, amely Borosakon állt. Egy 1744-ben készült jegyzőkönyvben, amelyet Szabadka pusztáinak felmérése során készített a kiküldött császári bizottság, a tanúk vallomása szerint Borosakban egykor templom állt, mégpedig a ferencesek templomától ezer ölnyire (kb. 2 km), a szőlők végétől 200 ölnyire. Még tégladarabokat is találtak. Az egyik tanú maga is téglát hordott el innen a Rákóczi szabadságharc előtt. A templom melletti falu épületeinek maradványai és a temető egy része került elő 1957-ben földkitermelés közben a Dózsai-tanya mellett. E település ugyancsak magaslaton volt, mégpedig a kertvárosi homokterületen túl lévő mocsaras mélyedés keleti felén; ott, hol a Körösi út a löszhátat eléri.20 Annak a falunak a temploma, amely egykor a budapest-szabadkai vasút és a Borjú-köz közötti dombon állt, amelyet a 19. és 20. század fordulóján Templomhegynek neveztek, pusztulása után jobb sorsa jutott. 1913-ban Bibó-Bige György szabadkai gimnáziumi tanár itt végzett ásatása során feltárta földben rejtőző maradványait. Bibó-Bige leírásából az alföldi, úgynevezett rétségi területeken, azaz a folyók, vizek melletti vidéken fekvő települések és templomaik képe bontakozik ki: „[...] nádas, mocsaras lapálytól körülvéve emelkedik három dombocska egymást teljesen kiegészítőlég, s első pillanatra látszik, hogy valami célból emeltettek, s össze is voltak egymással kötve. A mocsárnak nyugati részén, ahol úgy látszik, legkönnyebben volt a hely megközelíthető, a legmagasabb domb állott, körülvéve árokkal is, amely még ma is egészen jól kivehető [...] Ábraszerűleg előállítva egy tompaszögű háromszöget képez [a három domb]. A dombok közötti rész lapályosabb.” A templom falait 1-1,5 m széles döngölt földre helyezték. A falai keskeny és lapos téglákból épültek. (A középkori tégla azért volt keskenyebb, mert szalmával égették ki, s ennek során kisebb hő keletkezett, amellyel nem lehetett nagyobb darabokat átégetni. A templom díszítéséhez készített téglákat még az égetés előtt formázták megfelelő alakúra.) A kelet-nyugati irányban elhelyezett templom egyenes szentélyzáródású román stílusú épület volt. A nyugat felől nyíló bejáratnál lépcső vezetett a pincébe, amelynek hossza 8, szélessége 4 m. A bejáratnál két négyszög alapú oszlop állott. A templom fala mellett vert agyagból készült járda nyomai voltak fellelhetők. A templom körül volt a temető. Két fedél nélküli, felnőttek számára készült téglakoporsóra is rábukkantak, amelyek érintetlenek voltak. Tőlük 2 m-re északra két hasonló tégla gyermekkoporsó volt. Mellettük számos csontváz feküdt fejjel nyugat felé egyenként vagy párosán elhelyezve. A templom déli oldalán minden rendszer nélkül elhantolt, csonkolt testű emberek csontvázait találták meg. A csonkítás 20 Iványi István: Szabadka szabad királyi város története I. Szabadka, 1886. 158. p.; SZEKERES László 1983. 66. p. 283
