Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
sonlító, mérlegelő módszerrel elemezve dolgoztunk. Hosszabb, a 13. századtól a 16. század közepéig terjedő időszakot vizsgálva próbáltuk megragadni a tárgyalt három település fejlődéstörténetének jellemzőit. Csomorkány, Donáttornya és Hódvásárhely időbeli eltérésekkel a magyarországi mezővárosi fejlődés jegyeit viselik magukon. Az aprófalvak világából kiemelkedve lassan jutottak el a mezővárosi szint küszöbéig fejlődésükben. Ezt igazán túlhaladni csak Hódvásárhely tudta kedvező földrajzi helyzetéből következően (szárazföldi, vízi utak itteni találkozása).64 Az áruk érkezése és a termékfelesleg elszállítása során egyaránt szerencsésebbnek bizonyult helyzete társaiénál. A háborús veszélyek idején pedig lakói meghúzódhattak a közelben lévő „vízivilág” rejtekhelyein. Csomorkány és Donáttornya lakóinak erre kevésbé volt módjuk. (E földrajzi körülmény is közrejátszott abban, hogy Donáttornya hanyatlása idején a szomszéd Szentes erősödött meg; lakói a Tisza kiöntései között, a közeli szigetén könnyen elrejtőzködhettek a támadók elől. Majd a térség településhálózatában átvette a korábban tekintélyesebb Donáttornya szerepét.) A tárgyalt térségben az árutermelő gazdálkodás kialakulás után a mezőségi rész települései fejlődtek jobban. Az inkább állattenyésztő életformát biztosító rétségi területek, amelyeken a földrajzi helyzet adta lehetőségek miatt csak kevesebb számú lakosság tudott megélni, lemaradtak a gazdálkodás és lakosságnövekedés versenyében.65 A Hódvásárhelyhez közel fekvő két település, Mártély és Rét-Kopáncs stagnáló helyzete is mutatja ezt.66 A földművelés, a vadgyümölcsösök, ligetes szőlőtelepek, a halászat a létfenntartás biztosítékául szolgáltak az itt élő nép számára, az állattenyésztésből származó felesleg a kereskedelembe kapcsolódás lehetőségét jelentette.67 A földrajzi és gazdasági keretek s több alkalommal a szerencse — pl. az országos fejlődési tendenciákat az adott helyen miként erősítette vagy gyengítette a földesúr birtokról, gazdálkodásról kialakított szemlélete — a három település közül Hódvásárhely számára biztosította leginkább a törés mentes utat. Lépésről lépésre haladt előre. Hód és a forurrként jelentkező Vásárhely a 14. században egyesültek, majd a 15. század derekán további településekkel — Szent Mihály utcája, Tarján, Ábrány — olvadtak egybe. A másik két településről hasonló adataink nincsenek, sőt alaprajzukra sem következtethetünk, mindössze annyit tudunk, hogy Csomorkánynak ennél több utcája volt. Hódvásárhely további fejlődésének, miként Donáttornyának is, a Hunyadiak adtak lendületet.68 Bár semmiféle privilégiumot igazoló oklevél nem maradt fenn Hódvásárhelyen, a bíró és az esküdtbírák együttes jelenléte mezővárosi jellegű közigazgatási rendre utal. Gazdasági fejlődését pedig bizonyítja, hogy a 15. század első harmadában kastélyt építettek a területen, ami a körzeté64 MÁLYUSZ 1954. 130. p. 65 Vö. Bálint Csanád: Természeti földrajzi tényezők a honfoglaló magyarok megtelepedésében (térképpel). In: Ethnographia, 1980. 41-42. p. 66 SZEREM LEI II. 365-370., 392-398. p. 67 Bácskai 1965. 68-69. p., Székely 1961. 309-322. p. 68 A Hunyadiak várost támogató politikáját a Debrecen és Szeged számára adott kiváltságlevelek, illetve a korábban kapott jogokat megerősítő oklevelek is igazolják. Balogh István: Adatok az alföldi mezővárosok határhasználatához a XIV-XV. században. (Debrecen határának kialakulása.) In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve III. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1976. 13. és 22. jegyz.; Reizner 1899. 61. p. 271
