Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
azt 1540-ig meg is tette.56 1545-ben a szintén gyermektelen házaspár, Caspar Wildt és felesége, Margaretha úgy egyeztek meg, hogy ha bármelyikük meghal, a részét a másikra hagyja, és majd csak annak halála után örökölhetnek a rokonok, mindegyik oldalról a fele-fele részt, kivéve azt, amit az özvegyen maradt fél a szegényekre, a kórházra és a templomra hagy.57 Ez utóbbi részben nyilván az említett szabad harmad tűnik fel, amely felett bármelyik házastárs szabad akarata szerint rendelkezett. Ugyancsak a szabad harmad jelenik meg 1541-ben a Kleinschlackendorf-i Michel és felesége örökségi szerződésében, amelyben — ugyancsak gyermektelenek lévén — a haláluk esetén mindegyikük a továbbélőre hagyja részét. Kivételt képez az a hányad, amelyet különböző kegyes célokra hagyományoznak. Michel nevelt lánya az egyik vagyonrész felét kapja.58 Befejezésül egy egyszerűnek tűnő eset. Hans Schneider 1542-ben anyai részét kiadta fiának, Ambrosiusnak, ám hozzátette, hogy életében fia tőle többet nem követelhet.59 Néhány példánk azt mutatja, hogy a végrendelettel történt örökítéskor a számos egyedi és különös esetben a Szepesség jogában lefektetett szabályok értelmében, illetve azok figyelembe vételével foglalták a felek írásba akaratukat. Hasonló módon estek meg a dolgok a törvényes örökléskor, amelynek során nem születtek hivatalos végrendeletek. Kötelmi jog A kötelmeknek, azaz szerződéseknek és a velük kapcsolatos eljárásoknak a területe a középkorban jóval kisebb volt, mint ma. Kölcsön- és zálogügyletek azonban előfordultak, és idetartoztak azok a pénzügyi, gazdasági és munkakapcsolatok, amelyekért fizetség, illetőleg bér járt. A Szepesség joga alapelvként mondta ki, hogy ha valaki elismeri az adósságot, tizennégy napon belül 1 az adós harmadmagával tartozik esküt tenni. zik.60 Ssp. Ldr. I. 6. 3. sz. I. 6. § 3. Swat aver en man wet, des ne darf men en nicht inneren mit getuge, ofde man sines getuges wel af gan, unde ensculdeget to lantrechte oder to len- rechte umme sine witscap; der seal he bekennen unde testen, oder besahen unde dar voresweren. öteles fizetni. Ha a felek között vita van, A Szásztükör is hasonlóképpen rendelkeZW 19. sz. Wenn einer dem andern um Schuld beklagt, mit begnügen, und der andere bekent, oder leügnet. Was das Recht sey? Ob ein Mann dem andern beklagt um Geld, und er es mit ehrbahren Leüh(e)n wolte be wären, und der andere ihm seines Geldes bekännte; Soil Er ihm sein 56 Gerichtsbuch 42-43. p. 57 Gerichtsbuch 64. p. 58 Gerichtsbuch 56. p. 59 Gerichtsbuch 58-59. p. 60 ZW 19. sz., 20. sz.; Ssp. Ldr. I. 6. 3. sz., II. 5. sz. 26
