Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
Az utóbbi jogeset az adásvételről átvezet bennünket az öröklési joghoz. Hogy a gyermektelen házasság esetében Debrecenben a fent leírt módon valósult meg az örökítés, azt egy másik példa is mutatja. Deák Imre 1549. november 7-én vallomást tett arról, hogy Varga Balázs özvegye az örökhagyó házának fele részét neki kifizette, a másik rész viszont a jog szerint az asszonyt illeti meg.48 A városkönyvi bejegyzésekből megállapíthatjuk, hogy a gyermektelen házasságok esetén az örökösödési eljárás Debrecenben a királyi szabad városok jogának szabályai alapján ment végbe. Az anya és fia örökösödése tekintetében az 1549-ből kigyűjtött esetekből nem rajzolódott ki szilárd kép. A Szegedről Debrecenbe a török elől menekült Tóth Mihály, a jó lovas gazda, aki később hajdúi élén sikertelen kísérletet tett Szeged visszafoglalására, azt vallotta, hogy mindazoknak a hagyatékoknak a fele része, amelyeket Szegeden bírt, anyját, Tóth Illés özvegyét illeti.49 Kalmár János özvegye fiával együtt 1550. március 30-án azt vallotta, hogy mindenből, ingóból és ingatlanból a fiát egyenlő rész szerint kielégítette.50 Csanak Ferenc és anyja, valamint Veres Pál özvegye, Margit asz- szony és fia János hagyatéki osztozásában viszont a fenti két példával szemben csak az ingóságok örökítéséről van szó.51 Ugyancsak az ingóságokon osztozott az elhunyt Haj- gató Péter fia, János az özveggyel, mostohaanyjával és annak négy, Hajgató Pétertől származott gyermekével. Hajgatóék nemesek lehettek, mert az egyezséget egyengetők között lévő Hajgató Demetert a bejegyzés nemesnek mondta, mégis polgárok módjára osztozkodtak. A már a családból kivált, Hajgató János valamivel nagyobb részt kapott a vagyonból (állatok). Eme rész leválasztása után a maradékot hat egyenlő részre osztották, amelyből János egyet kapott, a többi az asszonyé és a gyerekeké lett. Feltehetően az utóbbiaké maradt a ház is, amelyben laktak.52 Deák Makai Péter és felesége, Erzsébet bontópere — erre lehetőség adódott, mert Debrecen lakói ekkor már protestánsként éltek —, amely az erdélyi fejedelem bírói székét is megjárta, úgy végződött, hogy az alperes és a felperes, Erzsébet asszony között az alperes ingó javait fele-fele részben osszák fel. A fiúk az apával, a lányok pedig az anyával maradtak. Az ingatlanról, a házról itt sem esett szó.53 Végül még egy eset: Kenyérsütő Veronika felperes asszony és veje, Szabó Bálint jogvitájában úgy ítélt a város bíróság, hogy Szabó Bálint minden, a felesége után maradt vagyonát (lovakat, szekeret és egyebet) hozzon elő az említett felesége árváin kívül, és a javakat egyenlő részben osszák fel.54 A bejegyzés rövidsége nem nyújt lehetőséget arra, hogy elemezzük az esetet. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy itt sem jobbágyi, sem nemesi öröklési renddel nem találkozunk. Mindenesetre az örökhagyó anyjának valami része lehetett még lánya vagyonában, amelyet külön kezeltek házassága után is. Az is lehetséges, hogy második házassága volt, és a gyerekek az elsőből származtak, akiknek viszont a vő, talán mostoha apa lett a gyámjuk. 48 DVJ 1549. 330. sz. 49 DVJ 1549. 391. sz. 50 DVJ 1550. 477. sz. 51 DVJ 1549. 114. sz., 1550. 278. sz. 52 DVJ 1573. 2. sz. 53 DVJ 1573. 1. sz 54 DVJ 1573. 3. sz. 261
