Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
Az adományozás még akkor is meglepő lenne, ha tudjuk, hogy nem egyszer előfordult a királyok részéről egy birtok két félnek adományozása a helyzet ismeretének a hiánya miatt. Esetünkben azonban pontosan tudta Mátyás, hogy ki a két fél, sőt az utóbbi oklevélbe mindkettőt bele is foglalta. Ám ismeretes az, hogy hasonló esetek korábban is előfordultak. 1462-ben ugyancsak Mátyás király a szegediek részéről neki és atyjának nyújtott szolgálatok fejében megengedi, hogy Asszonyszállása kun pusztát és tartozékait használhassák, egyúttal megerősíti őket azon jogaikban, amelyeket a korábbi királyoktól szereztek, tudniillik, hogy a Duna-Tisza között lévő pusztákat a kunok szabadságainak és jogainak megfelelően hasznosítsák és használják. Egyúttal megszünteti azokat a kiváltságokat, amelyeket Miser János szegedi bíró és Kun Antal Asszonyszállásra és tartozékaira szereztek. 1465-ben ugyancsak biztosította a szegedieket, hogy Asszonyszállása pusztán és a „kunok mezején” a Duna-Tisza között a kunokkal egyenlő szabadságot és használati jogot bírnak. 1469-ben pedig megerősítette az 1462-ben kiadott fentebb említett szabadalom levelét. Ugyancsak 1469-ben, szeptember 21-én a király törtei szállási Cherte Bálint és fia, Mátyás kérésére átírta Zsigmond királynak 1436-ban kiadott oklevelét, amelyben Cherte Bálintot a törtelszállási, bajcsaszállási és kömpöcszállási kun kapitányságokban megerősítette.3 Az okleveles adatok egyrészt azt bizonyítják, hogy a Duna-Tisza köze végeláthatatlan síksága egyre fontosabb szerepet játszott a szarvasmarha tenyésztésben, amelyben a szegediek és a kiskunsági kunság egyaránt jelentős szerepet játszott, másrészt szembetűnik az is, hogy itt a két népelem egymás mellett élt, amelyből nemcsak ellentétek, hanem jó kapcsolatok kiépítése, együttműködés is származhatott. Jó példa erre Miser János esete, aki nevéből ítélhetően mint kun származású lett szegedi bíró. (Nem tartozik közvetlenül a témához, de mindenképpen ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy feltehetően a terület birtokjogának középkori rendezetlensége is hozzájárult ahhoz, hogy a 18. században hosszú ideig mintegy tengeri kígyóként elnyúlt Szeged város történetében a kun puszták pere, és bármennyire is meg szerette volna szerezni azokat a város, féltve őrzött oklevelei ahhoz elégséges jogi alapot sohasem adtak, ugyanúgy mint a kunoknak, akiknek a későbbiek során újra meg kellett váltani szabadságukat.) A szegedieken kívül mások is kapcsolatba kerültek a kunokkal, sőt a 15. század elejére tehetően asszimilációs folyamatok meglétéről is tudósít egy oklevél. 1436-ban Zsigmond királyhoz fordultak a kiskunsági kunok, hogy állapítsák meg a székek valóságos és törvényes kapitányait. Az üggyel kapcsolatosan három oklevél maradt fenn. Kettőt Reizner közöl az oklevéltárban, egy pedig az Érszegi Géza által készített regesz- ta gyűjteményben található. Reizner a már említett Cherte Bálint örököseinek helyzetéről tudósít, Érszegi Géza pediglen Tóth János ügyét tárta fel. Zsigmond király tanúsítja, hogy miután megparancsolta a kunok (universitas Comanorum) panaszára Guti Ország Jánosnak, Világosvár kapitányának és Zaránd megye főispánjának, valamint Kathai Lászlónak, Szolnok megye ispánjának, tartsanak vizsgálatot a kun kapitányságokban. Megjelent előtte May wsa-nak nevezett Balázs fia Tót (Sclavus) János kun, és bemutatta Ország János és Kathai László oklevelét, amelyben az állt, hogy vizsgálatuk során Tót Jánost három kun szállás: vagyis Hynthemeszállása, Mayafystwanszállása és 3 Uo. 57-58., 63-64., 66-67. p. 232
