Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
1515-ben Lőcse város tanácsának határozatával az illető artikulus szövegét megváltoztatták, és a végzést az artikulus után a jogkönyvbe vezették. Eszerint — hivatkozva a Szász tükör tartományi joga első könyvének 29. artikulusára, a magdeburgi esküdtszék határozatára, valamint a tartományi jog első könyve 3. artikulusának 3. szakaszára és a hozzátartozó glosszára — kimondták, hogy az örökséghez való jog harminc éven belül nem évülhet el, és hogy az édestestvér rokonsági fokban közelebb áll a szülőkhöz a féltestvérnél.44 Az artikulus és az utána következő bejegyzés egyrészt jelzi a Szepesség területén élő németek között végbement önálló jogfejlődést, másrészt felhívja a figyelmet arra a kapcsolatra, amely évszázadokon keresztül élt Magdeburg és a Szepesség között, továbbá példája annak, hogy a lőcseiek és a Szepesség lakói menynyire anyajoguknak tekintették a magdeburgit. A már különvált gyerekek az új házasságot kötő túlélő szülővel, valamint a többi testvérrel úgy osztoztak, hogy mindazt, amit addig kaptak, visszatették a közös vagyonba, és csak ezután következhetett a gyerekek és a szülő közötti osztozás. Ha nem tették vissza, a maradékból a szülővel osztatlanul élő gyerekeknek ugyanannyit kellett adni, mint amennyit a kiházasítottak kaptak, és csak utána osztozhattak a fennmaradt vagyonban, fele-fele arányban a szülő és a vele addig osztatlanul élt gyerekek.45 Ssp. Ldr. I. 13. sz. 1. 13. § 1. Sundert vader unde muder énen eren sone oder ene ere dochter van en mit erme gude, se twein sek mit der kost oder ne dun, willet se na des vader dode oderna der muder dode an er erve del spreken, de brúder an der brúdere, oder de gemannede dochter an der umbestadeden suster; se moten in de dele bregen mit erme ede aldat gut, dar se mede af gesundert waren, of it is varende gut sunder rade. Is it aver andere gut, dat men bewisen mach, dar ne mögen se nicht vore sweren. I. 13. § 2. Hadden aver se er erve delinge dar an verloft, der scolen se um- beren, sene untsegen't oppe'n hilgen. Verlofden se't aver vor gerichte, so mut men is se hat vertugen, den se ’s unsculdich moten werden. De burmester is wol getuch over den gebur binnen sime gerichte in 's richteres stat umme sus ge- dane sake. ZW 11. sz. Ob Eheleütte mit einander Kinder hatten, und der etlichen ausgeben und beratten, waß Sie nach Vatters und Mutter Tod gleich dem andern nehm(e)n soll(e)n. Wenn Mann und Weib miteinander leben, und ihnen Gott Kinder miteinander beschert, wie vili der wären, und sie der Kinder eines oder zwey auflgeben, und die Kinder nach Hirer Macht beredten, und es geschieht, daß Vatter oder Mutter untterihnen eines stirbt, und welches untter den zweiyen belibt, und sich wider verändert, ob den die Kinder die außgegeben, es also viell Theylung nehmen wolten, als daß andere Geschwister, die nicht außgegeben sindt. So spricht unser Recht, daß Kinder die außgegeben sind, daß wieder einlegen, waß ihnen vor ihren Eltern worden ist, und nachdeme nehme eines so vili, alß daß andere. Und ob Sie nicht wolt(e)n einlegen, so soli der Vatter oder die 44 ZW 17. sz. és j. 45 Ssp. Ldr. I. 13. sz.; ZW 11. sz., 12. sz. 22
