Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
lyek megőrizték volna a kereskedelmi forgalom adatait. A gazdag Hunyadi-Brandenburgi levéltárban azonban maradtak fenn arra vonatkozó adatok — Bácskai Vera össze is gyűjtötte őket22 —, amelyek bizonyítják az uradalom tisztségviselőinek és magának az őrgrófnak a bekapcsolódását a Szilézia felé irányuló marha- és lókereskedelembe. Az állattartás és a velük való kereskedés jelentős szerepét az uradalom életében az eddig említett szerzők is hangsúlyozzák. Az állattartás e vidék gazdaságának fő ágazata volt, nem véletlenül került be a Corvin János-féle szabadalomlevélbe a pásztorokról szóló szövegrész. Az uradalom birtokosa értesült arról, hogy az officiálisok általa meg nem nevezett okok miatt a nagy- és kisállatok pásztorait zaklatják, akadályozzák és fogságba vetik, továbbá jószágaikat pusztítják. A pásztorok bántalmazását Corvin határozottan megtiltja, és az elkövetőket a városi bíró joghatósága alá rendeli, akinek az addigi szokásjog alapján kell ítélkeznie felettük, bárkivel álljanak szemben.23 Szerintünk az uradalom pásztorai és az officiálisok közötti viszony a jó pénzt érő állatok feletti osztozkodások során keletkezett vitákban romlott meg, sőt mérgesedett el, és az áldatlan marakodásnak már Corvin János is anyagi kárát látta. Szerencsésebbnek tartotta a pásztorokat a gyulai bíró joghatósága alá adni, aki nem volt az uradalom tisztségviselője, jóllehet legtöbbször jó kapcsolatban állt az uradalom szolgálóival, de mint általában a gyulai módos kereskedők, maga is buzgólkodott a nagyállatok külföldre továbbításában, így a pásztorokkal is jó viszonyban kellett lennie. A távolsági kereskedelembe kapcsolódás megkönnyítését biztosító jogok mellett a vásár- és piactartás joga is a fontos gazdasági jellegű szabadságjogok közé tartozott. Gyulán hetipiacot már korábban is tartottak, 1384-ben említi nevét egy oklevél, utána többször is szó esett róla. 1467-ben a Szent Mihály-napi országos vásárt említették meg. 1528-ban már két vásárt tartottak: Szent Mihály mellett Szent György napján.24 Karácsonyi János pünkösdi és Szent Györgynapi vásárról is ír. Corvin János a piactartás jogát a városnak adta. A piac megtartásáról a bírónak kellett gondoskodnia, és a piacbíró szerepkörét is neki, valamint az esküdteknek kellett ellátnia.25 A piactartás jogának megszerzése tovább emelte a város tekintélyét. Nincsen tudomásunk arról, hogy a későbbiekben korlátozták volna a gyulaiakat eme joguk gyakorlásában. * A városi szabadságjogok egyik legfontosabbika a szabad bíróválasztás volt. 1529- ből értesülünk a bíróválasztás módjáról. Ekkor az őrgróf elrendelte, hogy Oláh János helyett az esküdtek válasszanak alkalmas személyt bírónak. Sadobrich Péter várnagynak urához írt leveléből egyrészt kiderül, hogy Gyulán a tizenkét esküdt választotta a bírót,26 ám a bíróválasztásban a földesúr erőteljesen érvényesítette akaratát, mert Brandenburgi Oláhot a továbbiakban nem kívánta bíróként látni. Bár a királyi mezővárosok 22 Bácskai 1991. 19-21. p. 23 GYO 32. p. 24 Bácskai 1991. 18. p. 25 GYO 32. p., BT II. 147. p., Bácskai 1991. 18. p. 26 GYO 150. p., Ivánvi Béla: München levéltárai magyar szempontból. In: Levéltári Közlemények 1934. 91. p. 215
