Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

birtokban való kiadásához hozzájárultak. Az iktatáskor azonban Miklós fia Mikow mester, valamint János fia Tamás — másik Barcha-i nemesek és atyafiak — rokonság és szomszédság címén az iktatástól a feleket eltiltották. Amikor a jogvitában János mester borsodi főesperes az eltiltás oka felől tudakozódott, azt válaszolták, hogy ők Edus fiaival és unokáival egy ágból, ugyanattól az őstől származnak, és velük bármilyen birtokosztályban egy ágon vannak, és nem akarják, hogy birtokaik idegen kézre kerüljenek, ezért tiltották el az iktatást, mondván: az ország szokása szerint a leánynegyedet nemcsak birtokban lehet kiadni, hanem pénz fizetésével is. Az úrnők ügyvédje azt felelte, hogy mivel az úrnők a szükségtől kényszerítve nemtelenekhez mentek férjhez, leánynegyedüket nem pénz fizetésével, hanem az ország szokása szerint birtokban kívánják megkapni atyafiaiktól és rokonaiktól. Ezt hallván a helynök (és az egri káptalan tagjai), nehogy az úrnők és utódaik nemtelenné váljanak, haladéktalanul elrendeli az úrnők beiktatását. Mégis, nehogy az ország törvényei ellen tegyen, az ügyet 1338. május 1-jére a főpapok és bárók, valamint nemesek elé tette Visegrádra.61 János mester borsodi főesperes a vitában a kialakuló szabályoknak megfelelően döntött, hiszen a Hármaskönyv vonatkozó artikulusa hasonlóképpen fogalmaz. Kérdés, hogy az ügyben minden osztályos atyafit megkérdeztek-e?

Miután a leánynegyed kiadásának a Hármaskönyv által megfogalmazott eseteit62 felleltük az általunk kigyűjtött oklevelekből, annyit megállapíthatunk, hogy bár a törvényes öröklés formái közé sorolhatjuk, ezen belül többféle módja alakult ki az évszázadok során, ami gyakran jogvita kialakulására adott lehetőséget. Ebből következik az, hogy esetei nagy számban fordulnak elő okleveleikben.

Áttekintettük a birtok adományozást és a birtoklás különböző eseteit tárgyaló okleveleinket és feltártuk azon elvi álláspontokat, amelyeket a király, az országbíró és más fórumok velük kapcsolatosan megfogalmaztak. Ezek után úgy véljük, a 14. század első fele olyan időszak, amelyben a későbbiekben hatályos jog kialakult, bár utóbb kisebb módosulások bekövetkeztek. Mindezt megerősítik összevetéseink a Tripartitum artiku- lusaival.

Az általunk vizsgált oklevelek bizonyítják, hogy Werbőczy — mint ismeretes — valóban a középkori Magyar Királyság szokásjogát gyűjtötte össze, amelyre további igazoló példákat találhatunk a birtokbecslés, a határjárás és határkiigazítás, valamint az eljárásjog tárgyában. Olyan oklevelet azonban, úgy véljük, nehezen talál majd a kutatás, amelyben egy-egy ítélet indoklását vagy magyarázatát — bár az időben előre haladva az oklevelek terjedelme növekszik — a szerző teljes egészében beemelte volna művébe, amint ezt tette forrásainak szövegével Prológusában. A Hármaskönyv egyes szabályaiba foglalt magyarázatok és indokolások egyúttal példát adnak arra, hogy szerzőjük, a gyakorló bíró, miként fogalmazott az egyes ítéletek kihirdetésekor; ám az elhangzottaknak csak a lényege, a magja került be az ítéletlevelekbe.

(2007)

61 Anj. okit. XXI. (1337)

62 HK I. 29. 7-9. sz.

206