Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

és miután összevetést tesz, megállapítja, hogy a német, szláv és magyar jog ebben egyforma volt. Hozzáteszi, hogy e témának nagy magyar irodalma van. Az adományrendszerről megjegyzi, hogy a Tripartitum legkidolgozottabb része. Itt ismét előhozza a házközösséget, az osztatlan atyafiakat, az osztályt, az új osztályt és a nők külön jogait. A negyedik részben a zálogról értekezik, az ötödikben a végrendeletről és újra a rokonságról. Megjegyzi, hogy a nyugati szlávoknál ugyanez a rend és az eljárás. A hatodik részben a kötelmi jogról értekezik.29 Kadlec munkásságának mindvégig erejét adja a korában előremutató jogösszehasonlító módszere, amelyhez lehetőséget adott széleskörű nyelvismerete is.

Összefoglalásként végül mások mellett megemlíti, hogy a Tripartitumot a germán és a római joggal szemben alkalmazták az országban ott, ahol magyarok és szlávok éltek. E megállapításával végeredményben ugyanazt mondja ki mint Szászy: a magyar szokásjog összegyűjtésének és a kötet használatának következményeként nem volt szükséges a magánjog területén idegen jog recepciójára. A magyar jog az őt ért külső hatások nyomán az európai jogcsalád része volt, ám nem tartozott szorosan egyetlen európai jogtípus alá sem, azoknak teljesen önállósult ága. Kadlec nyomán ide vehetjük az ország területén élő más népek jogát is.30

Kadlec nyilván megkedvelte a Tripartitumot, mert visszatért hozzá, és 1909-ben Belgrádban kiadta Pergosic horvát nyelvű fordítását, amelyet a magyarul jól tudó va- rasdi jegyző Weres Balázs magyar nyelvre való átültetése alapján készített. Amint utószavában megjegyzi, helyenként felhasználta a latin eredetit is. Erre annál inkább szüksége volt, mert Weres munkája nem tartalmazza a teljes mű fordítását. A Pergosic- féle fordítás fennmaradt hat eredeti példánya közül egyesek kaj (Zágráb környéki) mások sto horvát nyelven maradtak ránk.31 E horvát nyelvű Tripartitum szövegek egyúttal igen fontos, az első közé tartozó horvát nyelvű írott nyelvemlékek. Máig várat magára a Weres Balázs és a Pergosié-féle fordítás, valamint a Tripartitum szövegének összevetése. A munkát megkönnyítené a Weres-féle fordítás legújabb kiadása.32

A Tripartitum a középkori magyar és az országban lakó más népek jogának középpontjában állt. Egyrészt összefoglalja a Magyar Királyságban a mű összeállításáig kialakult szokásjogot, amellyel az ország jogegysége tekintetében tett nagy lépést előre, másrészt biztos alapjául, írott forrásként szolgált a későbbi korok jogásznemzedékei számára. Gondoljunk csak arra, amikor a három részre szakadt Magyarországon a központi bíróságok gyakorlatilag nem működtek, csak a megyei sedría-k éltették a magyar jogot. Milyen jelentőségre tett szert a Tripartitum, mutatják egyébként még a 16. században elkészült magyar, horvát és német fordításai. A későbbiekben arra keresünk példákat, miként jelennek meg a Károly Róbert korabeli oklevelekben azon szokásjogi normák, amelyeket Werbőczy 1514-ben rögzített.

29 Uo. 114-297. p. Karel Kadlec műve ismertetésében nyújtott segítségért köszönetét mondok Heka Lászlónak.

30 Szászy István 1942. 90-92. p., 97. p.

31 Csekey István: A Tripartitum bibliográfiája. In: Werbőczy István. Kolozsvár, 1942. 163. p. A szerző részletes könyvészeti leírást ad a fennmaradt hat Pergosic-féle kiadás köteteiről.

32 Weres Balázs Dekrétuma. Hasonmás kiadás. Debrecen, 1991. Közreadja: Csorba Csaba.

200