Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
Elkezdett munkáját Gediminas (1275-1341), annak fia, Algirdas (1345-1377), valamint unokája, Jogalia (lengyelül Jagiello, magyarul Jagelló 1377-1437), a dinasztia névadó tagja folytatták, miközben a belső hatalmi harc sem szűnt meg. Algirdas halála után Jogalianak testvérével, Kestutis-szal kellett felvennie a harcot, majd meggyilkolása (1382) után annak fiával, Vytaustas-szal folytatódott a vetélkedés. Végül hadi és diplomáciai bonyodalmak után 1392-ben úgy egyeztek meg, hogy a továbbiakban Jogalia lengyel királyként országának kormányzati gondjaira fordította figyelmét, ugyanakkor a Litván Nagyfejedelemséget unokaöccse kormányzására bízta, aki Nagy Vytaus- tasként vonult be a történelembe, mivel uralkodása alatt kiterjedésében a legnagyobb méretet (1 millió km2) öltötte az ország. Déli határa a Fekete-tengerig terjedő pusztákig ért, keleten 200 km-re húzódott Moszkvától, nyugaton a vele unióban lévő Lengyelország határolta, északon pedig vékony csíkban a tengerhez is kijutott. Jogalia 1386-ban feleségül vette I. Lajos királyunk lányát, Jadwiga (Hedvig) lengyel királynőt, és II. Wladislaw (Ulászló) Jagelló néven királlyá koronáztatta magát. A korábban a lengyel urakkal kötött krévei (Krewo) egyezményben vállaltakhoz híven megkezdte Litvánia katolikus hitre térítését. Jóllehet a nép nagy része pravoszláv maradt, azzal, hogy az urak felvették a katolikus hitet, az országot Európa nyugati részéhez kötötte. A Lengyel Királyság a krévei szerződés értelmében a nagyfejedelemséget egyenlő félként fogadta el, az megtartotta önálló hivatalszervezetét és hadseregét. A dualista rendszerben a közösen megválasztott uralkodó és a közösen megválasztott szejm gyakorolta a hatalmat. A perszonálunió kis szünettől eltekintve 1572-ig, Zsig- mond Ágost haláláig állt fenn.4 A 14. század második felétől kezdett kialakulni a jobbágy rendszer, illetve a mágnások és a bojárok (középnemesek), nemkülönben a kisnemesek rétege. Létrejöttek a faluszerű települések, és elindult a városi fejlődés. A városok ebben az időben inkább csak nagy falvaknak voltak tekinthetők. Tehát kialakult a nyugat-európaihoz hasonló társadalom-szerkezet, amelyet és amelynek törvényeit először az államjogi kérdésekkel együtt az Első Litván Statútum írta le. Ezen rendelkezések egész Litvánia területén hatályban álltak.5 A lengyel kultúra a katolicizmus terjedése nyomán is egyre nagyobb hatást gyakorolt az ország népére, akik ruszinoknak nevezték magukat, és nyelvük alapját képezte a mai fehérorosz és ukrán nyelvnek. A litván kancelláriában ennek megfelelően az ügykezelés és a beszéd három nyelven folyt: jobbára ó-fehéroroszul, ritkábban latinul és lengyelül.6 E helyzetből következően készült el az a három kézirat, amelyet a fakszimile kiadásban találunk. A Statútum eredeti szövege nem került elő, és szerzőjének személyéről is vitatkozik a tudomány. A kutatók egyelőre abban állapodtak meg, hogy Olbracht Gasztold vilniusi vajda és egyben a nagyfejedelem kancellárja felügyelte és irányította a munkát. Tehát a kötet három fontos másolatot jelentet meg. 4 Bojtár: Litván kalauz, i. m. 21-33. p.; Multimédiáira Encyklopedia Powszechna. Edycja. 2001.; Lásd még August Ludwig Schlözer-Ludwig Albrecht Gebhard: Geschichte von Littauen. Kurland und Liesland Verlag. Halle, 1785. 97-189., 190-300. p.; Jerzy Topolski: Lengyelország története. Budapest, 1989. 75-94., 99-130. p.; Szokolay Katalin: Lengyelország története. Budapest, 1996. 41-69. p. 5 Bojtár: Litván kalauz, i. m. 35-36. p. 6 Juliusz Bardach: Statuty Litewskie w ich kregu prawno-kulturowym. In: Juliusz Bardach: O dawnej i niedawney Litwie. Poznan, 1988. 17-28. p. 188
