Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
az ítéleteit hozta. Személyére utal az a körülmény is, hogy nagyon jól ismerte a bírósági eljárásjogot. Sajnos ezen időszakból nem maradtak fenn olyan dokumentumok, amelyekből a szerző nevére lehetne következtetni. A mű keletkezése, íráshagyománya és szerkezete A Zipser Willkür keletkezési idejét Demkó Kálmán és Heiner Lück 1370-re helyezte, Ilpo Tapani Piirainen a mű elkészítésének idejéről nem fejtette ki véleményét, nem foglalt állást.21 A több kéziraton megtalálható keltezésből, amely nem egy esetben hiányos, arra következtetnek, hogy a mű 1370-ben született. A szerzők megegyeznek abban, hogy az eredeti kézirat elveszett. Piirainen az általa felkutatott és kiadott 16 kézirat közül a szepesszombatit tartja a legkorábbinak: a 15. századból származtatja, írásmintája alapján a 15. század második felére helyezi születésének időpontját.22 A mű keletkezési idejét illetően elgondolkodtató, hogy a legkorábbi fennmaradt kézirat keletkezését Piirainen száz évvel későbbre teszi az eredeti kézirat megírásának feltételezett időpontjához képest. Minden esetre erősíti Demkó és Lück véleményét az a tény, hogy a Szepesség jogának első írásba foglalását még 1412, vagyis a 13 település elzálogosítása előtt kellett megtenni, ugyanis azután már nem állt fenn a szepesi ispán, a Burg- graf joghatósága a teljes szász provincia felett, amelyet a Willkür több alkalommal hangoztat.23 Ennek figyelembe vételével az első kézirat születését mindenképpen 1412 elé helyezhetjük, és így hitelt adhatunk a másolatokon szereplő 1370-es keletnek. Ilpo Tapani Piirainen, aki kutatómunkájának nagy részét szentelte az egykor felsőmagyarországi, ma szlovákiai jogkönyvek kéziratai felkutatásának, nyelvészeti elemzésének és kiadásának, eddig 16 kéziratot tárt fel. Az említett szepesszombati mellett másodikként az általa a 16. század elejére keltezett iglóit, a harmadikként a lőcseit említi, amelynek kelteként reálisnak tartja az 1511. évszámot. Negyedikként a besztercebányait sorolja fel 1538-ból, ötödikként a szepesváraljait, amelynek 1540 a kelte, hatodikként az 1545-ből származó eperjesit, hetedikként az 1552-re keltezett újabb lőcseit, nyolcadikként a budapesti Széchényi Könyvtárban őrzöttet említi 1550-ből, a kilencedik, a lubicai pedig a 17. századból származik. Felsorolásában a tizedik a strázsai, amelynek keltezése 1659-es, tizenegyedik a gölnicbányai 1666-ból, a tizenkettedik az immáron harmadik lőcsei 1770-ből, a tizenharmadik a rozsnyói a 18. századból. A tizennegyedik az újabb lőcsei a 18. századból, a tizenötödik a késmárki 1779-ből,24 a tizenhatodik pedig — az immáron ötödik lőcsei — 1552-ből származik.25 A Piirainen ál21 Demkó K.: A szepesi jog i. m. 13-14. p.; H. Lück: Zur Rezeption i. m. 22-23. p.; I. T. Piirainen: Nachträge zum zipser Recht i. m. 19-21. p. 22 I. T. Piirainen: Nachträge zum zipser Recht i. m. 22. p. 23 Zipser Willkür (= ZW) 1. sz., 56. sz., 62. sz., 85. sz. Az egyes artikulusok számozását a Piirainen által 14.-nek nevezett kézirat alapján végezzük. Uő: Nachträge zum zipser Recht i. m. 22. p. 24 1. T. Piirainen: Nachträge zum zipser Recht i. m. 16., 22-34. p. A szövegkiadásokra összefoglalóan lásd a 14. és 15. Willkür változat kiadását: I. T. Piirainen: Nachträge zum zipser Recht. Das Handschrift 14 und 15 der Zipser Willkür. Levoéa, 2001. 25 I. T. Piirainen: Das Rechtsbuch der XI Zipser Städte. Levoéa/Leutschau, Verlag Polypress, 2003. 59-98. p. 17
