Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

révén a szász-magdeburgi jog a korabeli Magyar Királyságba, a mai Szlovákia területének északkeleti részére.

Kis kitérőként itt jegyezzük meg, hogy a németség kelet felé, azon belül Magyar- országra vándorlásának két útja ismeretes. Az egyik a Duna vonala, a másik pedig Szilézia, Kis-Lengyelország és Észak-Magyarország. Az előbbin feltehetően általában a Duna vízi útját vették igénybe, mint III. Henrik császár katonái 1052-ben és — mint közismert — később a török kiűzése után a 18. században betelepülők.9 Az északi, Boroszló-Krakkó útvonalon gyalog és szekerekkel jöttek. Az északi útvonalat inkább a szászok és a türingiaiak, a Duna mentit inkább a bajor és a frank földről származók vették igénybe. Kivételek természetesen előfordultak — mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a magukkal hozott jog területi elterjedtsége. Amint a Budai jogkönyv mutatja, a középkori Budán a Szásztükör és a Sváb tükör hatása egyaránt kimutatható, talán az utóbbi jelentősebb.10 11 A kassai levéltárban lévő, 1430-ból származó Sváb tükör példányát, amelyet 1935-ben Homeyer már felfedezett, 1984-ben pedig Piirainen hívta fel rá a figyelmet," 2001-ben Piirainen ki is adta.12 Erdélyben szintén felbukkant a Sváb tükör, amelyet Lindner Gusztáv adott ki. Ezek után a felületes szemlélő joggal gondolhatná, hogy a két jogkönyv képviselte jog fő területét éles határvonallal el lehet különíteni. Aki így véli, téved, ugyanis a magdeburgi Weichbild-Recht és az lglaui jog egy kéziratát Erdélyben, az Altenberger-féle kódexben szintén megtalálták, szövegüket ugyancsak Lindner Gusztáv adta ki 1885-ben.13

Amikor a németek a Szepességbe érkeztek, már létezett a királyi vármegye, a területi igazgatás egysége, ugyanis a német nyelvű dokumentumokban előfordul a megye főtisztviselőjének, a megye ispánjának a neve BurggraM,nt. A terület azonban igazgatási szempontból nem képezett homogén egységet. A „nagy megy én” belül létezett egy „kis megye”, a tízlándzsások széke, akik határvédelmi és katonai feladataik ellátása miatt kaptak kiváltságot, majd a megye igazgatási és törvénykezési hatóságából királyi városként kiváltak a felső-magyarországi bányavárosok, továbbá királyi város lett Lőcse és Késmárk. Hogy nem kerültek be a tárnoki, azaz a később szabad királyi városoknak nevezett városcsoportba, azt részben annak tulajdoníthatjuk, hogy más joggal éltek, azaz nem a budai jog alapján kialakult tárnoki joggal. Lőcse — Késmárk később földesúri kézbe került — fellebbezési fóruma így nem a tárnokmester lett, hanem a sze- mélynöki szék, amely a király személyes jelenléte bíróságát vezető személynök (personalis) külön bírósága volt, ahol a maga mellé vett bírótársakkal bíráskodott. Az ügye9 Kristó Gyula-Barta János-Gergely Jenő: Magyarország története előidőktől 2000-ig. Budapest, 2002. 48. p. A vonatkozó rész Kristó Gyula munkája.

10 Buda város jogkönyve (= Budai jogkönyv) I. Közreadja Blazovich László-Schmídt József. Szeged, 2001. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 17.) 38-57. p.

11 Carl Gustav Homeyer: Rechtsbücher des Mittelalters und ihre Handschriften. Weimar, 1931.; Ilpo Tapani Piirainen: Der Schwabenspiegel aus Kosice/Kaschau. Ein Beitrag zum Frühneu hochdeutschen in der Slowakei, ln: Festschrift für Siegfried Grosse zum 60. Geburstag. Hrsg.: von Werner Besch. Göppingen, 1984. 183-193. p.

12 Jörg Meier-Ilpo Tapani Piirainen: Der Schwabenspiegel aus Kaschau. Beiträge zur Editionsphiloogie. Editionen und Materiälien. Hrsg.: Jörg Meier und Arne Ziegler. B. 1. Berlin, 2000.

13 Dr. Lindner Gusztáv: Az Altenberger-féle Codex nagy-szebeni kéziratának szövegkinyomtatása. Der Codex Altenberger Textabdruck der Hermannstadter Handschrift. Kolozsvár, Klausenburg, 1885.

14