Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
polgárai teljes szabadsággal, e tekintetben szintén fennmaradtak az urukhoz való kötöttségeik. Ingóságaik felett szabadon rendelkezhettek, ingatlanaiknak azonban csak használati jogát örökíthették; a tulajdon uruk, a király kezén maradt. Sárvár 1390-ben, majd 1409-ben újra magánföldesúri kézre került,76 Kőszeget pedig 1392-ben a Garaiak kapták adományként.77 E két város — és mint az eladományozott városok polgárai általában — az adományozás aktusával a polgári sorból visszasüllyedtek a jobbágyok közé. Ezt azonban a város lakói kevéssé érezték, ugyanis kötöttségeik korábban is voltak, az új uraik pedig általában meghagyták őket korábban szerzett jogaikban, mert érdekük ezt kívánta, jóllehet a polgárok a kiváltságaikat a király által kiadott újabb privilégiumlevelekben már nem bővíthették, új uruk azonban adhatott számukra joghatósága alá tartozó kedvezményeket. Bizonyítékképpen a kevés erre vonatkozó fennmaradt dokumentumból a már idézett késmárki példát hozhatjuk. A királyi várost 1462-ben Mátyás király Szapolyai Imrének adományozta, majd 1583-ban a Thököly családé lett.78 Az 1533 és 1553 között fennmaradt végrendeletekben azonban az örökhagyók ingóságaikat és ingatlanaikat földesúri megkötöttség nélkül adományozták. 1544-ben Hans Fleischer házát, gazdaságát és összes szántóföldjét fiára, Ambrosiusra hagyta.79 Ugyanezt tette 1547-ben Kleyn Thomas veje, Pékén Peter és felesége Margarethe, Kleyn leánya egyetértésével a tanács előtt. A fiára, Hansenre hagyta a ház, a gazdaság és az örökség felét, továbbá két lovat vejének adott.80 Hasonló tartalmú végrendeleteket többet találunk az idézett bírósági könyvben.81 Késmárkéval — bár minden város történetében találunk azonos jogállás mellett különbségeket — rokonítható Debrecen helyzete. A település az 1260-70-es években mint királyi birtok került a Debreceni család dominiumai közé, és annak tagjai 1404-ig, a család kihalásáig kezükben tartották. Közben mezővárosi rangra emelkedett, sőt a királytól megkapta a szabad bíróválasztás jogát (1361). Miután visszakerült a király kezébe, az hamarosan elzálogosította (1410), majd eladományozta Lazarevics Istvánnak, akitől Brankovics György kezére jutott. A Kubinyi András osztályozása szerint a jelentős városfunkciót betöltő mezőváros 1445-ben Hunyadi Jánosé lett, és a Hunyadiak 1507-ig bírták, majd a Török család kezére került.82 76 Érszegi G.: Sárvár i. m. 102-103. p. 77 Bakay Kornél: Kőszeg. In: Korai magyar történeti lexikon. Főszerk.: Kristó Gyula. Budapest, 1994. 374. p. 78 Piirainen, I. T.-Ziegler, A.: Das älteste Gerichtsbuch i. m. 11. p. 79 „hat der her Hanns Fleischer yn testaments gestalt bey gut/en/ radt vnnd gesundt/en/ leibe vnnd guter vornunfft seinem sun Ambrosio vorlassen vnd bescheiden haus hoff Vnd alle akerlandt [...].” - Piirainen, I. T.-Ziegler, A.: Das älteste Gerichtsbuch i. m. 60-61. p. 80 „vor sitzend Radt kum/m/en Kleyn Thomas vnd aldo myt vorwilligung des Peken Peter yn sthel seynes Weibes Margarethe der tochter des Kleyn Thomas seynem sun Hansen halben teyl seynes haus hoff Vnd erbe Vber geben hat Vnd vber das hat der Kleyn Thomas dem Peter peken zwey ros zugesagt [...].” - P iirainen, I. T.-Ziegler, A.: Das älteste Gerichtsbuch i. m. 70. p. 81 Piirainen, I. T.-Ziegler, A.: Das älteste Gerichtsbuch i. m. 37-70. p. 82 Kubinyi András: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és Alföld szélén. (Dél-alföldi évszázadok 14.) Szeged, 2000. 15., 65. p., Blazovich László: Megjegyzések a középkori Szeged, Gyula és Debrecen lakóinak magánjogi helyzetéhez. In: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. Szerk.: Radics Kálmán. Debrecen, 2009. 23. p., Solymosi László: Debrecen 1361. évi kiváltságlevele. In: Debrecen város 650 éves. Várostörténeti tanulmányok. Szerk.: Bárány Attila, Papp Klára, Szálkai Tamás. Debrecen, 2011. 9-21. p. 146
