Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
hatalommal rendelkeztek. Nem hallunk a falu és a plébánia életében a nőkre háruló feladatokról, vagy arról, hogyan óvta őket az egyház és a tartományi béke.18 A Sváb tükör, mivel a Szász tükör volt a fő forrása, elődjének tulajdon-, család- és öröklési jogi normáitól csak kevéssé tér el. E jogkönyv elkülöníti egymástól az ingó és ingatlan javakat. Fő forrásától az öröklési jog területén főképp abban különbözik, hogy az ingóságokat az örökhagyó férj és apa után — ha végrendelettel nem rendelkezik — a kiscsalád túlélő tagjai fejenként osztják fel egymás között. „Ha egy apa vég- rendelkezés nélkül halt meg, tehát az ingó javakról nem rendelkezett, akkor egy részt hagyjanak a lelki üdvére, azután a többit az asszony és a még ki nem házasított gyermekek között egyenlően osszák szét.”19 Ugyanez a helyzet áll fenn, ha a férj halála után az özvegy hosszabb ideig a gyerekekkel él a birtokon, és amikor szétválnak, az asszony magához veheti a nászajándékát, hiszen amíg él, azon nem kell osztoznia, majd pedig a gyerekeivel egyenlően részesednek a férje, az örökhagyó vagyonából.20 A családfőnek a vagyona felett gyakorolt rendelkezési jogára utal az artikulus, amely arról szól, hogy ha már mindkét gyerekét kiházasította, akkor az ingatlan vagyonát annak adja, akinek akarja. A halálos ágyán azonban csak úgy rendelkezhet, ahogy az öröklés szabályai előírják.21 Ez esetben szerzett vagyonról lehet szó. A szabály messze mutat előre, egészen távol áll a germán vérrokonsági örökösödés szemléletétől, amely szerint „Das Gut rinnt wie das Blut”, és amely a férfiak előnybe részesítése mellett szintén főszabályként jelenik meg az erősen patriarchális szemléletet tükröző Repgow-műben. Az öröklési jog terén a Sváb tükör szerzője kedvezni kívánt a nőknek, a gyengébbik nem érdekeit szólaltatta meg, és azt megerősítette a Bibliából vett leírással. Salphar lányainak a példáját hozta, akiknek apja meghalt a zsidók vándorlása során, és az ígéret földjére érve Mózes nem juttatott nekik birtokot. Panaszt emeltek, és Isten parancsára végül megkapták jogos járandóságukat.22 A Szász- és Sváb tükör egyaránt ismeri az örökölt vagy ősi, illetőleg a szerzett birtok fogalmát.23 A két birtokfajta örökítése másképpen történhetett. Erre következtethetünk a Sváb tükör tartományi jogának 163. artikulusából: „ha egy férfi minden gyermekét kiházasította, akkor az ingó vagyonát annak adja, akinek akarja, ameddig meg tudja tenni. Ha azonban a halálos ágyán fekszik, akkor a vagyon fölött csak úgy rendelkezhet, ahogyan fentebb elmondtuk.”24 Esetünkben az atyánál maradt ingóságok nagyobb része, úgy véljük, a szerzett javak közé tartozhatott. 18 Mariella Rummel: Die rechtliche Stellung der Frau in Sachsenspiegel Landrecht. (Germanistische Arbeiten zur Sprache und Kulturgeschichte 10.) Frankfurt am Main, Bern, New York, Paris, 1987. 19 „ist der uater on geshefte vervarn daz er nicht gesshaft hot uon dem varnden gute so shol man der sele ir teil geben und shol dar nach gleich teilen under we ip und under kint die vnauzgestevret sint.” - Swsp. 5a. sz. 20 Swsp. 147a. 162. sz. 21 Swsp. 163. sz. 22 Swsp. Tj. 148c. sz. Vö. Szám 27. 3-11. Salphar a Bibliában Celofehad. 23 „Erbeigen darf auch ein Mann eher erstreiten, denn ein anderer gekauftes oder geschenktes Grundeigen.” - Ssp. Tj. II. 43. 2. sz.; „erbe eigen mag ein man baz behaben vor gerichte danne erkauftes eigen” - Swsp. Tj. 208. sz. 24 „ist daz ein man alle sine kint auzgestivret hot die weil es sich vermac daz varnde gut geit er wem er will kvmpt er an daz totbette er mac da mite nicht wan als vor gesprochen ist.” - Swsp. Tj. 163. sz. 135
