Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
szág védelmében, valamint támadó háborúk idején, ők álltak helyt, a katonáskodás pedig pénzbe került. Ennek fedezetéül szolgált a család létfenntartásának költsége mellett a birtok jövedelme. A nők kezén azonban lehetett föld, ha azt ajándékok és hozomány útján szerezték. A Szász tükör szerint az asszony csak a család férfitagjai után következett az öröklésben, és csak abban az esetben, ha a férjének nem volt sem fia, sem apja, sem fivére. A lányok hasonló helyzetben voltak.14 A Sváb tükör így fogalmazza meg ezt: „ha valaki örökölni akar egy birtokot, annak a kard oldaláról kellett születnie. Ez pedig az apai rokonság.[...] Ha azonban a birtok az anyai oldalról származik, akkor az anyai rokonok örökölnek.”15 Az artikulus olyan esetről szól, amikor oldalági örökösödés lép életbe, ám a korabeli szokásjogot, a férfiak előnyét az ingatlanok öröklésében a nőkkel szemben világosan tartalmazza. E részből azonban kiderül, hogy az asszonyok kezén is lehetett ingatlan. A lányok férjhez menetelükkor atyai és vőlegényi oldalról egyaránt kaptak juttatásokat, amelyek hasonlítottak a magyar nemesi öröklési gyakorlatban ismert női külön- jogokhoz. Mivel az örökség tárgyai lehettek, ezért kissé bonyolult rendszerüket az atyai és férji juttatások szerint vesszük számba. A feleség családjától vagy rokonságától származott a hozomány vagy kelengye (Gerade), amely a személyes használati tárgyakat foglalta magában; a kiházasítás (maritagium, Aussteuer), amely már pénzt, ingatlant, haszonélvezetet és járadékot tartalmazhatott; továbbá a hozomány egy másik, a késő középkorban kialakult formája (Heiratsgut, Mitgift, dos), amely nagyobb értékű vagyonrészt, fekvőséget jelentett. Az asszony a férjtől a házasság elhálása után kapta a reggeli ajándékot (Morgengabe), amely jegyajándék jellegű volt, és a túlélő feleség megélhetésének biztosítására szolgált; lehetett pénz, ékszer és fekvőség. A hitbér (dós, dotalitium) magába foglalhatott ékszert, ingatlant, társtulajdont, haszonélvezetet, és ugyancsak az özvegységre jutott asszony megélhetését szolgálta. Ezek közül a Szász tükör csupán a Gerade-1 említi.16 Ezen felül lehetőség volt arra is, hogy a férj az örökösök — ha önálló cselekvőképességük idejét elérték — hozzájárulásával a feleségének adja örök használatra a birtokát.17 Ez természetesen élete végéig tartó haszonélvezetet (Leibgedinge) jelentett. Amint láthatjuk, a nők lassú térnyerése játszódott le a középkor során a vagyonszerzés és az öröklés során. A Szász tükör azonban inkább a hagyományokhoz ragaszkodott, és meglehetősen archaikus állapotot rögzített. Nem beszél a nők családon belül játszott szerepéről, pl. az ún. kulcsjogról, amely az éléskamra felügyeletét jelentette, továbbá arról sem, hogy a családon belül a vallási ügyekben és a lelki fórumon milyen 14 Ssp. Tj. 17. 22. 3-4. 24. 1-3. sz., Tj. III. 15. 4. sz. 15 „Swer eins gutes wil erbe sin der muz swertes halp dar zv geporen sein, dacz ist der vater mac [...] ist abr daz gut uon muter mac kwmen daz erbent auch die muter mage.” - Swsp. Tj. 275. sz. 16 Wilfried Bungenstock: Gerade. HRG 1. 1527-1530. hasáb, Werner Ogris: Aussteuer. HRG 1. 271-273. hasáb., Wilhelm Brauneder: Mitgift. HRG 3. 610-612. hasáb, Theo Mayer-Maly: Morgengabe. HRG 3. 678-684. hasáb., W. Brauneder: Privilegium dotis. HRG 3. 2012. hasáb. Mindezek összefoglalására 1. Ruszoly J.: Európai jog- és alkotmánytörténelem i. m. 151-155. p.; Ssp. Tj. I. 24. 3. 27. 1. sz. 17 Swsp. Tj. 31. sz. 134
