Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
induló jegyzőkönyvekben szaporodott a számuk, aminek több oka lehetséges. Vagy a század közepén dúló harcok során, amelyek a várost érintették, lazultak meg az erkölcsök, vagy a reformáció szellemiségével együtt járó erkölcsi szigorodás, puritanizmus és a vele járó prüdéria váltotta ki az efféle esetek szaporodását, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a bűnügyeket is kezdték gondosan bevezetni a jegyzőkönyvbe. 1567 és 1573 között tízen felül volt csak azon esetek száma, amelyekben az efféle bűnben forgolódóknak fejvesztést helyeztek kilátásba, ha vétkezvén újból rajtakapják őket." Egy részüknek azonban a pellengérre állítást és a megvesszőzést így is el kellett szenvednie. így járt 1567-ben Nyíró János özvegye, aki a legényéhez ment feleségül, ám még a házasság előtt az ágyban meztelenül találták őket. Mindketten a fenti büntetést kapták. Az esetet egyik sem hánytorgathatta fel a másiknak, illetve házasságot sem törhettek fejvesztés terhe nélkül a későbbiekben — szólt az ítélet.99 100 Csanó Antal és Zavaros Miklós Nádudvarról, valamint a gyöngyösi Németné Nyíró Katalin ugyanígy jártak 1568-ban.101 Polgár Ambrus szolgáját, Györgyöt és Szántó János Balázs nevű fiát Hegedűs Katalinnal, a „kurvájukkal” ugyanabban az évben a mezőn elfogták, a pellengér alatt jól megvesszőzték és megbüntették őket, továbbá beígérték nekik, ha a paráz- naság ilyen bűnében találnák újra őket, minden törvény nélkül fővesztés büntetése alá kötelesek menni.102 Nem sok esetben, de előfordult a kilátásba helyezett büntetés, a fejvesztés végrehajtása is. Borbély Benedeket a házasságtörő asszonnyal együtt 1567-ben a vesztőhelyen lefejezték, akárcsak Katkó Máté feleségét 1571-ben. A férjnek, aki alkalmat adott a kicsapongó életre, mivel hajdúkkal dorbézolt, a szenátor urak megkegyelmeztek.103 A papok paráználkodását súlyosabban büntették. A Csengerből származó Balázs nevű áldozópapot, miután sok tanúvallomással bizonyították paráznaságát, a városon kívül minden szánakozás nélkül megégették, „és a tűz erejével húsából hamuivá vált,” — írja a jegyzőkönyv.104 Előfordult a felperes visszalépése az ügytől, vagy megengesztelődése házastársával szemben,105 ám részükre is, ha visszaesők lennének, a lefejezést helyezték kilátásba. Akiket így ért a halál, azoknak a felső ruhái a város szolgáit illették, az alsó ruhák és a lábbelik pedig a hóhért.106 Ha a férj csavargó életével alkalmat adott felesége kicsapongásaira, ugyancsak büntették. Az otthonról „meglépő” férfit egyébként a feleség nem egyszer bíróság segítségével próbálta kényszeríteni a családja melletti életre, de arra is találtunk példát, amikor a férj kezességet vállat felesége tisztességes magaviseletéért. Kis András 1571- ben fejére kötelezte magát, hogy ha felesége, Anna asszony a paráznaság bármely vétkében forgolódna a továbbiakban, késedelem nélkül a bíró elé fogja vinni.107 Került 99 DVMJ 1567-1568. 191/3.; 1568-1569. 244/1., 252/10.; 1570. 23/5.; 1571. 118/4., 136/1., 139/3., 164/4.; 1572. 263/3.; 1573. 387/1. sz. 100 DVMJ 1567-1568. 193/3. sz. 101 DVMJ 1568-1569. 252/10. sz. 102 Uo. 244/1. sz. 103 DVMJ 1567-1568. 161/9.; 1571. 161/7. sz. 104 DVMJ 1568-1569. 246/7. sz. 105 DVMJ 1568-1569. 254/3., 267/1., 282/6., 270/3. sz. 106 DVMJ 1571. 138/3. sz. 107 DVMJ 1568-1569. 256/3., 289/2.; 1571. 164/3.; 1572. 284/4. sz. 119
