Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
Kálvin hitének terjedése együtt járt az erkölcsök szigorodásával. A nyelvváltságra ítéltek számára, ha ugyanazon bűnbe esnek vissza, beígérték nyelvük kivágását a pénzbeli megváltás teljes kizárásával. Bőrgyűjtő Kelemen 1573-ban Nagy Bálint tisztessége ellen szólt, bár azt kiengesztelte, és fogott bírák közbenjárására bocsánatot nyert, mégis beígérték neki nyelvének kivágását, ha az eset még egyszer előfordul.92 Ugyanebben az évben Bársony János özvegyének is ugyanezt a büntetést helyezték kilátásba, ha újra sértegetni próbálja Fillér Piroskát és Kovács Imrénét.93 A pénzbüntetést és a pénzbírságokat a nemesi bíróságokhoz hasonlóan a városiak is alkalmazták. Az összegből két részt a bíró, egyet pedig a másik peres fél kapott a debreceni példák szerint.94 A bírságok efféle elosztása régi szokás lehetett, mert 1555- ben úgy határozott a tanács, hogy a pereskedők kiengesztelő bírságait úgy intézzék, ahogyan a régieknél volt, továbbá a főbíró az esküdtekkel hasonló bírságokat hajtson be azoktól, akik a törvénykezés útján keresik igazukat.95 A statútumszerű bejegyzésből a régi szokásokra való hivatkozás mellett az is kiderül, hogy az esküdtek részesültek a bírságokból és illetékekből, amelyeket a felekre kiróttak. A különböző illetékekre és büntetésekre vonatkozóan számos adatot találtunk. Például aki jogtalanul vagy igaztalanul kezdett pert, vagy visszalépett attól, azt büntették.96 1572-ben Konc Pál és Deák Ambrus jogvitájában az utóbbi csalárdnak mondta a felperest, és mivel állítását nem tudta bizonyítani, 40 forint bírságot kellett fizetnie, 20-at pedig külön a bírónak adnia.97 A középkori Európában, benne Magyarországon és az alföldi városokban, a magánjogi és a büntető peres eljárás nem rendelkezett külön szabályokkal, és mindkét ügyfajtát ugyanazok a bíróságok tárgyalták. A városokban a bíró és az esküdtek ítélkeztek a bűnbe esettek felett. Előfordult, hogy a szenátus vagy a szenátorok is beavatkoztak egy-egy bűnügybe. A perbehívás esetében mégis annyi különbséget fedezhetünk fel a két eljárás típus között, hogy amíg a vagyonjogi ügyekben a felperes indítja az eljárást, addig a bűnügyek esetében — úgy tűnik — ezt a közösség, illetve annak képviselői is megtehetik. A tárgyalást a szóbeliség és a közvetlen forma jellemezte, eltérés természetesen az ítéletfajtákban volt. A nyilvános megszégyenítés, a testi fenyítés eseteire és halálos ítéletre találunk példákat. Nem egy esetben azonban mint első bűnbe eső a tettes megmenekült a súlyos ítélettől fogadalmat téve, hogy az eset vele többször nem fordul elő. Találtunk példát a kiengesztelésre és a pénzbeli megváltásra is. Mindezek részletes felsorolását találjuk Koncz Ákosnak Debrecen város régi büntetőjogáról készített tanulmányában.98 A bűnesetek közül számuk szerint a paráznaság és házasságtörés különböző esetei vezették a jegyzőkönyv adatai szerint a listát. Főképp az 1560-as évek közepétől újra 92 DVMJ 1573. 355/4. sz. 93 DVMJ 1573. 419/1. sz. 94 Hajnik 1989. 443. p.; DVMJ 1565-1566. 99/1.; 1568-1569. 301/1.; 1570. 11/2.; 1572. 237/2.; 1573. 405/5. sz. 95 DVMJ 1555-1556. 607/7. sz. 96 DVMJ 1565-1566. 99/1.; 1568-1569. 301/1.; 1570. 11/2. sz. 97 DVMJ 1572. 237/2. sz. 98 Koncházi Koncz Ákos: Debreczen város régi büntetőjoga és ennek alkalmazása a különböző bűnesetekben. Debrecen, 1913. 118
