Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
hacsak nyomós érvet nem tudott felhozni mulasztása okául. Bíró Péter felesége, Orsolya asszony így lett pervesztes 1565-ben Ágota asszonnyal, Táncos Lukács özvegyével, valamint Nagy Elek Pál Szűcs Péterrel szemben. Az utóbbi ugyanis sem az első sem a második határnapra nem jelent meg, és a tanúkat sem tudta bemutatni.70 A fentiekből az derül ki, hogy a bíróság nemcsak a tanúk állítása időpontjának a kijelölésében mérlegelt, hanem akkor is, ha valaki nem tudta idejében hozni a tanúit. Ezért volt lehetséges a többféle határidő és időpont. Sajátos esetet őrzött meg számunkra az egyik peres fél mellett elfogult tanúkról a debreceni jegyzőkönyv egy 1553. december 12-éről ránk maradt bejegyzése, amely szerint Ferenczy Péter és Kormányos Ferenc között olyan döntés született, hogy Feren- czy pénzen fogadott tanúkkal nem élhet a peres eljárás során.71 Az okirattal, oklevéllel való bizonyítás menetére részleteiben nem térünk ki, ugyanis Gyulai István deák perében, amelyet fentebb ismertettünk, figyelemmel kísérhettük annak módját. Debreceni forrásunkban ritkán szerepelnek az írásos bizonyítékok, mivel a jegyzőkönyv legtöbbször nem tér ki az eljárás egyes lépéseire, de találkozunk velük például egy 1570-ben és egy 1573-ban tárgyalt adóslevél kapcsán.72 Az esküt, amely a perbeli állításnak vagy tagadásnak az Isten nevére hivatkozással való állítása vagy tagadása, ősi idők óta alkalmazták a per során, és az önálló polgári eljárásjog bevezetéséig, ha bizonyító ereje egyre csökkent is, használták. A nemesi perekben az eljárás során a felperes fejre való esküt tett az alperessel szemben, az alperes tisztító esküvel menthette magát a vád alól. Ezen formákon kívül ismerték a földre való esküt, amelyet a birtokhatárok megállapítása során vettek ki. Az esküt a bírósági megbízott (királyi, nádori, megyei ember) jelenlétében és a káptalan bizonysága mellett tették le.73 A városoknál jóval egyszerűbben intézték az eskü kérdését. Mivel a magisztrátus hiteleshelyi funkciókat is ellátott, a bíróság előtt esküdni lehetett, amint az említett gyulai illetőségű ügyünkben láttuk, és ez derül ki a debreceni jegyzőkönyvekből is. A felperes vállára nehezedett a bizonyítási teher, az alperes pedig tisztító esküvel menthette magát, ha követelését a felperes nem tudta meggyőzően bizonyítani. 1567- ben Mojzes Sebestyén bizonyos adós levelek ellen mentesítette magát esküvel a kolozsvári Fekete Mátéval szemben, Balogh Péter pedig a túri Varga Jánossal szemben, aki 32 juhot perelt tőle, esküvel menekült 1568-ban. 1571-ben Kádas Lukács ugyancsak esküvel mentette magát a váradi Kalmár Istvánnal szemben. Az alperesi esküre minden évben számos példát találunk.74 Az esküt általában három napon belül kellett letenni.75 A felperesek szintén kaptak lehetőséget eskü letételére. Aszalós Andrásnak és Kovács Imrének az egész Várad utca nevében kellett esküdniük 1553-ban Fóris János ellenében amiatt, hogy az utca közös bikája Fóris révén veszett el.76 1573-ban Fényes Mihály felesége hetedmagával tette le az esküt Barát Erzsével szemben a kendője ügyében, amelyet Erzse ládájában találtak meg. Emiatt Barát Erzsét mint tolvajt fogságba 70 DVMJ 1571. 92/1. sz. 71 DVMJ 1552-1554. 483/11. sz. 72 DVMJ 1570. 40/8.; 1573. 394/2. sz. 73 Hajnik 1899. 311-340. p. 74 DVMJ 1567-1568. 200/7.; 1568-1569. 294/3.; 1571. 78/2. sz. és passim. 75 DVMJ 1573. 367/2., 378/1. sz. 76 DVMJ 1552-1554. 464/7. sz. 115