Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

— Nem voltam apád [végrendeleti] végrehajtója, ám apád vagyonát, ami nálam volt, megkeresett pénzen vásároltam, és az árát megfizettem, amit bizonyítani is tudok.

És újból bizonyította a város oklevelével; a nevezett István deák Kántor Mihálytól semmit sem tudott megszerezni. Majd Szűcs László így felelt István deák ellenében:

— Nem vallom azt, hogy nem voltam apád végrehajtója, mivel végrehajtója voltam, ám apád vagyonát, amely nálam volt, apád tartozása ellenében megváltottam, és a maradékot fivéreid és rokonaid perrel és fogságba vetéssel visszavették a kezemből.

Erről a perről és fogvatartásról nevezett Szűcs Lászlónak megvolt és megvan a város okirata.

Mi a bírói emelvényen ülők, minthogy nem voltunk megelégedve Szűcs László bizonyítékával, a nagyobb igazság és igazságosság miatt jogosnak találtuk Szűcs László számára az esküt, és az esküt maga tegye le arról, hogy minden vagyont és a házat István testvérei kivették a kezéből, és azon felül hozzátette:

— Isten a tanúm, hogy ő tartozott nekem azzal, amit neki adtam. [?]

Ezen felül Szűcs Lászlónak megvolt és most is megvan az István deák testvéreitől és rokonaitól, nevezetesen Jánostól, Annától és Dorottyától származó okirata, és ha valaki, kiváltképp István deák valamely módon ezt elragadná, vagy őt zavarná, akkor ennek minden terhét és következményét viselnie kell.

Végül István deák követelni kezdte tőlük a házat, amely apjától háramlott rá.

Mi a törvényszéken ülők úgy találtuk jogosnak: mivel a házat István deák testvérei és rokonai pénzért eladták, és az említett eladásból következően a háznak három tulajdonosa volt, és akármelyiknél van a város oklevele, a város a jog szerint azzal tárgyal. Mi ezért megkérdeztük azt az embert, jelesül Szabó Oszvaldot, aki a házat korábban megvásárolta:

— Kitől vetted az említett házat?

Ő azt felelte:

— István deák testvéreitől: Jánostól, Dorottyától és Anna úrnőtől 60 forintért, amely házról Szabó Oszvaldnak is van a várostól származó okirata, amelyet Asztalnok Péter, aki abban az időben főbíró volt, állította ki.

Asztalnok Péter így válaszolt:

— Én a mondott házról nem adtam ki oklevelet, ám testvérei és rokonai azt állították István deákról, hogy már meghalt.

Mi a törvényszéken ülők úgy találtuk jogosnak, hogy István deák helyezze letétbe a hatvan aranyat, és ha a ház nagyobb és jobb [állapotú] volna mint korábban, és mielőtt eladták, mivel nagyobb len, Miklós deák tartozik fizetni, és ha kisebb lett, azt vonja le, ezenfelül, ha más épületeket emeltek a ház mellé, azokat István deák váltsa meg, és így a ház békés birtoklásban engedtessék át.

— Minthogy István deák a mi ítéletünkkel a legkevésbé sem volt megelégedve, ügyét legkegyelmesebb uraságodhoz fellebbezte. [...]”59

Gyulán a városi bíróság tehát az úr házában, azaz a várban ült össze. A bíró székére idegeneket, nyilván nemeseket, illetve az uradalom tisztségviselőit hívták meg a tekintélyes polgárok, esküdtek mellett, talán azért, mert a peres felek között nemesek voltak alperesként. A per szóban folyt, a felperes bejelentésére azokat idézték, akiket

59 GYO 1938. 69-70. p.

112