Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
ján illusztrálhatjuk. Gyula a magyar és ezen belül az alföldi mezővárosok felső régiójához tartozott. Bírójának joghatóságát azonban korlátozta a városnak és lakóinak rendi állása, hiszen fellebbviteli fóruma nem országos nagybíró vagy valamelyik anyaváros volt, hanem a várnagy bírósága, ahonnan tovább a földesúrhoz lehetett fellebbezni, aki korlátozta a bíró jogkörét. Az 1496-ban kiadott privilégiumlevélben Corvin úgy rendelkezett, hogy a fej- és jószágvesztésre ítéltek javait a bíró Corvin részére foglalja le, és őrizze, a bűnös pedig, miután az officiálisoknak egy aranyat lefizetett, hozzá fordulhat kegyelemért. Az uradalmi bíráskodás hierarchiájában az ügynek mindenféleképpen el kellett volna jutnia a földesúrhoz, ha másképpen nem, beszámoló útján. O azonban, félve az anyagi károsodástól — utal is erre az oklevél szövegében — külön kitért az ügyek lefolytatásának módjára. A fej- és jószágvesztésre ítéltek közül ugyanis csak azok tudták megváltani magukat, akiknek elégséges vagyonuk volt hozzá, ezért az ítélet nyomán az úr busás jövedelemre számíthatott. A fentiekben leírt helyzet állt elő a Bácskai Vera által részletesen tárgyalt, drámai fordulatokban gazdag perben, amely Somogyi Ferenc és Oláh János között 1528-1529- ben zajlott, amikor a városi bíróság által meghozott ítéletet a földesurat képviselő várnagy is helyben hagyta. A büntetés végrehajtásáról keveset beszélnek a források, de az ismeretes, hogy Oláh Jánosnak — politikai kérdések ugyancsak szerepet játszottak az ítéletben — le kellett mondania bírói tisztéről, amivel az uradalom gazdája, Brandenburgi György egyetértett. A törvénykezés e három lépcsője a gyulai plébános számára készült oklevélből is kiderül. Mátyás plébános peres ügyeivel ugyancsak az említett három fórumhoz fordulhatott, és nem az egyházi törvényszékhez.25 A bíróság, amíg nem rendelkezett egy-egy város saját házzal, azaz városházával, a bíró házában ülésezett. Később a városházán, amint a debreceni jegyzőkönyvekből kiderül, továbbá Debrecenben a szenátus ugyancsak ott ülésezett.26 Szegedről erre nézve nincsenek adataink, de mindenképpen a fenti gyakorlat érvényesült. Gyulán a földesúr házában, azaz a várban ítélkeztek. A törvénykezési napok ideje váltakozott városonként. Míg Budán hétfőn, szerdán és pénteken, addig Debrecenben kedden, csütörtökön és szombaton ítélkeztek.27 Kisebb városokban feltehetően kevesebbszer. A magdeburgi jog szerint a törvénykezési napokon a bíróság napkeltétől napnyugtáig ítélt. Debrecenben hasonló lehetett a helyzet. Egy 1547. évi bejegyzés szerint Varró Máté tiltakozott a bíróság előtt, hogy Perényi Albert csak a törvénytétel órájáig jelent meg.28 Ennek időpontja Iványi Béla szerint az esti harangszó, illetve az esti ima ideje volt. Maga a jegyzőkönyvi regeszta készítője, P. Szalay Emőke is esti óra, illetve esti időpontként fordítja a bejegyzett részt. A hóra vespertina, illetve tempus vesperti25 Blazovich László: Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban. In: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 16. Békéscsaba, 1996. (továbbiakban: Blazovich 1996.) 358-359. p.; Gyula város oklevéltára (1313-1800). Szerk.: Veress Endre. Budapest, 1938. (továbbiakban: GYO 1938.) 67- 68. p., Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. Gyula, 1991. = Gyulai füzetek, 3. (Továbbiakban: Bácskai 1991.) 47-49. p. 26 DVMJ 1566-1567. 138/2., 193/1. sz.; Debrecen története 1. 137. p. 27 Iványi B. 1924. 22.; DVMJ Passim. 28 Iványi B. 1924. 24.; DVMJ 1547. 31. sz. 106
