Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
levelét nem kapták meg, újra jelentkezett Kurszkból. Most már (és a jövőben a fogolytáborból kötelezően) németül írt. A leveleket cenzúrázták. A Kurszkban feladottból is kitöröltek hat sort. Híradásában megismételte, hogy beteg volt, Zolkiev városában esett fogságba, és hogy Oroszországba, Kurszkba vitték.167 Hosszabb hallgatás után október 29-én Berezovkából jelentkezett. Részletesen beszámolt arról, hogy augusztus 31-én került kórházba, és a város szeptember elsején este került orosz kézbe. Szeptember 9- én vitték el őket negyedosztályú vagonokban Lembergen keresztül Kurszkba. Ott egy szép kórházban feküdt október 2-ig, ahol az orvosok németül és franciául is jól beszéltek. Másodikén bevágonírózták őket és most másod osztályon - köszönhető a kórházigazgatónak - utaztak két napig Penzába. Onnan továbbmentek Szamarán keresztül Omszkba. Omszkban szerelvényükhöz csatoltak négy vagy öt vagont, amelyekben osztrák és német katonatisztek utaztak, akiket a szentpétervári kórházból szállítottak fogolytáborba. Hosszú út után először a Krasznojarszki táborban akarták elhelyezni őket, de az már tele volt, így tovább folytatták az útjukat Irkutszkon át a Bajkál-tó mellett Berezovkáig, ahová október 23-än érkeztek meg.168 Ott egy barakkokból álló táborban helyezték el őket, amelyeket még az orosz-japán háború sebesültjei számára építettek. Rónay egy szobába került Eduard von Gangl-lal. A táborban mintegy száz tisztet szállásoltak el. Parancsnoknak báró Fiedler dragonyos főhadnagyot nevezték ki. Havonta ötven rubeljárt a foglyoknak. Dénes a megérkezés után abból húszat kézhez kapott. Az ellátásukról maguk gondoskodtak, mindent nekik kellett beszerezni. A fűtéshez kaptak fát, a világításhoz vásárolt gyertyáikat használtak, bár megígérték nekik, hogy később lesz elektromos világítás is. Az időjárásról megjegyezte, hogy hidegebb van, mint otthon, de nem elviselhetetlenül. Napközben esik a hó, de nincs szél, és gyakran süt a nap. Levele végén érdeklődött testvére, Imre, valamint Rónay Béla és Bandi felöl. Szüleit arra kérte, hogy Románián keresztüljuttassanak neki 500 rubelt.169 A következő hónapokban átlagosan négy-öt levelet küldhetett haza szeretteinek. Ezekben rendszeresen beszámolt az időjárásról, egészségi állapotáról, lakókörnyezetéről, írt a tábori élet mindennapjairól. Egyik híradásából kiderül, hogy az első időkben négyen laktak egy szobában. Másik tudósításában megjegyezte, hogy szinte 167 Uo. 1914. szeptember 7., 17. 168 Berezovka az egyik legnagyobb hadifogolytábor volt, 1916 elején 833 magyar tisztet és 21544 fős legénységet tartottak itt fogva. Hadifogoly magyarok története. Szerk. Baja Benedek, Lukinich Imre, Pilch Jenő és Zilahy Lajos. II. Az oroszországi hadifogság és a magyar hadifoglyok hazaszállításának története. Bp. [1930]. 142. A táborról lásd Kádár Lajos önkéntes leírását: uo. 408. 169 Egy reményteljes ifjú életének végzetes tragédiája, i. m. 19-20. 505
