Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZÍTOR (1729–1803)
nek székhelyétől messze és félre esik, amiért is reméli, hogy más folyamodókkal szemben előnyben fog részesülni. Ezután úgy saját, mint ősei érdemeit sorolta fel a következők szerint: a. / Ősei olyan érdemeket szereztek, amelyekért az ország nemesei közé emeltettek. b. / Édesapja az utolsó előtti török háború alatt nem csak az előbb bírt nagy fáradtsággal megszerzett újpalánki sörfőzdéjét és más vagyonát elvesztette, de még életét is feláldozta. c. / Ő maga 1741-ben költözött Nagyszentmiklósra, ott költséges sörgyárat létesített, és ezzel összefüggő kiterjedt kincstári javakat, telepeket bérelt és messze terjedően állatkereskedést űzött, amivel úgy a közönségnek, mint a magas kincstárnak hasznára volt. Házát és sörgyárát 10000 forinttal értékén alul volt kénytelen eladni. d. / A hétéves porosz háborúban több ezer marhát szállított a hadra kelt seregnek. e. / Méneséből úgy a háborúk alatt, mint békében minden évben lovakat szállított a császári lovasságnak. Az utolsó török, valamint a jelenlegi legveszedelmesebb és sokba kerülő francia háborúban 6000 forintot önkéntesen áldozott, és ami legsúlyosabban esik a latba, kiváló tehetségű fia, Ádám, aki a török háború alatt a württembergi, majd a mostani alatt a karinthiai ezredben mint főhadnagy szolgált, a múlt év július havában a királyért és a hazáért vérét ontotta. 63 Mátyást megelőzve Saax János szegedi polgár építészeti és hajózási igazgatósági adjunktus szintén kérte Deszket bérbe, és évi 1200 forint bért kínált. A királyi kamara a Temesi Igazgatóságtól bekérte a Deszkre vonatkozó becsléseket, amelyek 1796 decemberében érkeztek fel, és amely szerint Deszk Klárafalvával és az ehhez tartozó dohánykertészettel együtt az utolsó kilenc 63 MÓL. Banatica. 1797. fon. 9. pos. 14. Az egész kérvényt nem közlöm, mert a szövegben minden pontot bőségesen kivonatoltam. Az egész Keresztúry József udvari ágens keze írása, még Mátyás aláírása is. Mivel tudjuk, hogy Margit ősanyánk 1797. január 5-én halt meg Zomboron, tehát kb. január 7-én temethették el, kizárt dolog, hogy Mátyás, még ha akart volna is, január 8- ra Bécsben lehetett volna, és ott a kérvényt aláírhatta volna. A dolog úgy történhetett, hogy még hetekkel előbb, talán 1796 vége felé Mátyás megbízta Keresztúryt, hogy nevében adjon be egy olyan kérést, egyben közölte vele az indokokat, amelyek alapján elnyerni remélte a bérletet. Keresztúry nem sietett a kérvény beadásával, lehet, hogy a közbejött karácsonyi ünnepek miatt, és azt csak január 9-én intézte el. Mátyás tehát magát a kérvényt nem látta, ezzel magyarázhatom, hogy olyan kitétel csúszott be, amely nem fedi a valóságot, nevezetesen, hogy apja az életét is feláldozta. A latin szöveg szerint „consecravit”. Consecro átvitt értelemben meghalni. Ő azonban nem halt meg, mert utána még jó ideig szerepelt, szerződéseket kötött stb. Azt hiszem, hogy az e./ pontban említett 6000 forint nem önkéntes adományra, hanem az elrabolt pénzre vonatkozott. A tévedés vagy onnan származik, hogy a Mátyás által adott információt rosszul értette, vagy hogy az ügy érdekében állította be mind a két dolgot a megírt alakban, hogy ezáltal nagyobb legyen Mátyás érdeme. A kérvényben az is benne van, hogy Zombor több mint 100000 forintjába került Mátyásnak. Ez igaz, mert mint a hagyatéki periratokban levő adatokból kitűnik, a vételár 75902 forint 30 krajcár, hátralék után fizetett kamatok 23250 forint 6 és V2 krajcár; ez összesen: 99252 forint és 45 és V2 krajcár, ehhez hozzá kell számítani a különféle ingó felszerelési tárgyakat 21131 forint 39 és Vi krajcár értékben, így állt össze neki 120283 forint 85 krajcár. A lakóházat és a gazdasági épületet, valamint a csőszházakat 8530 forintra értékelték. 65
