Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ELEMÉR (1874–1965)

dátumát.10 Érdemi tevékenységet azonban képviselőként már nem tudott kifejteni: az országgyűlés 1905. január 3-án feloszlott. Az új választás során Elemér ismét megnyerte a mandátumot, csak most nem a kolozsi, hanem a szintén Kolozs vármegyéhez tartozó tekei választókerületben.11 Győzelme értékét növelte, hogy az addigi képviselővel, a korábban Szabadelvű párti, akkor már disszidens gróf Bánjfy Miklóssal szemben 67 szótöbbséggel sikerült nyernie.12 Az 1905. február 21-én összeülő új parlamentben újból gondot okozott igazolása, mivel Suszter Károly és társai panaszt adtak be megválasztásával kapcsolatosan a képviselőházhoz. Azt kifogásolták, hogy a kormánypárti jelölt, Elemér érdekében „köztisztviselők, köztisztviselői állásuk és ruházatuk felhasználásával” erőszakot és fenyegetést követtek el.13 A m. kir. Curia elutasította a följelentést, mandátumát azonban emiatt csak két hónap múlva, a szükséges vizsgálatok lefolytatását követően tudták véglegesen igazolniM Képviselői pályafutása megint rövidre szabatott, az országgyűlést alig egy éves működés után 1906. február 19-én az uralkodó hatalmi úton feloszlatta.

Rónay Elemér alig két éves országgyűlési képviselői megbízatása a dualizmuskori Magyarország legsúlyosabb politikai és közjogi válságával esett egybe. A monarchia egységének fönntartása mellett érvelő - 1875-ös létrejötte, de elődpártjai révén gyakorlatilag a kiegyezés óta a parlament többségét alkotó - Szabadelvű Párt és a függetlenség párti parlamenti ellenzék obstrukcióba torkolló vitája már az ország működőképességét veszélyeztette, Tisza István miniszterelnök ezért 1904. november 18-án a hírhedt „zseb- kendős szavazással” elfogadtatta a házszabály megváltoztatását, amely - a szándék szerint ideiglenes jelleggel - korlátozta volna az ellenzék addigi hozzászólási jogosítványait (Lex Daniel). A javaslat azonban - amelyet kormánypárti képviselőként Rónay Elemér is megszavazott - nem érte el a várt hatást, sőt, azon túl, hogy megosztotta a kormányzó Szabadelvű Pártot (Andrássy Gyula gróf tiltakozásul a „zsebkendős szavazás” miatt kilépett a pártból), addig soha nem tapasztalt egységbe kovácsolta az ellenzéket: november 19-én a Függetlenségi Párt, a Néppárt, a Nemzeti Párt és az Új Párt koalícióra léptek egymással. A válság elmélyült, az uralkodó ezért 1905. január 3-án feloszlatta az országgyűlést.

IO Képviselőházi Napló 1901-1905. XXV. kötet. Bp. 1904. 27., 48. és 277.

H A Mezőség keleti peremén, Szászrég éntől 25, Besztercétől 36 km-re található, az 1900-as népszámlálás szerint 2554 lakosú, zömmel németek lakta Teke (románul Teaca, németül Tekendorj) 1926-ig tartozott Kolozs megyéhez, akkor Maros megyéhez, 1940-ben pedig Besz- terce-Naszód megyéhez csatolták. A teljes járás népessége az 1900-as népszámlálás szerint 22012 fő volt, a lakosságnak 60 % volt román (12484/0), s nem érte el a 3000 főt a magyarok száma (2957/0). A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. I. A népesség általános leírása községenként. Bp. 1902. 420-421.

12 Sturm-féle országgyűlési almanach 1905-1910. i. m. 372. Aa író, politikus és későbbi külügyminiszter gróf Bánjfy Miklós közéleti szerepvállalásáról lásd bővebben: Benkő Samu: Bánjfy Miklós a közéletben. = Erdélyi Múzeum, 61. kötet. 1999.1-2. füzet. 44-51.

‘3 Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848-1948. i. m. 387. o Képviselőházi Napló 1905-1906.1. kötet. Bp. 1905.10., 13., 23., 28. és 291-292.

624