Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY MIHÁLY (1871–1941)

Közben Franci felcseperedett, és elvégezte az elemi iskolát, gimnáziumba kellett beíratni. Először Kalksburgban a Jézus társasági atyák kollégiumába járt, ám nem nagyon boldogult ott, de nem bukott meg, aztán Szegeden járt a piaristáknál, végül Bécsben a Theréziánumban volt, és ott tett érettségit.

Midőn 1914. augusztus végén kitört az első világháború, Misi azonnal bevonult ezredéhez, a cs. és kir. 9. huszárezredhez Sopronba, a budapesti lakását feladta, ingóságai egy részét ládákba csomagolva egy szállítási vállalatnál raktározta el, a bútorait leküldte Szentmárialigetre. E ládák egy része - amely ma már szegény Francinak összes vagyonát képezi - ma az én kispesti házam padlásán van, de Franci felnyitogatta azokat, és ami eladható volt, azt eladogatta. Misi már koránál fogva is helyi szolgálatra lett minősítve, és egy ideig Szombathelyen volt egy kórházban beosztva, később Sopronban kapott valami beosztást. 1915-ben rövid ideig az olasz harctéren hadtápszolgálatot is teljesített, de azt a fizikuma nem bírta, így hamarosan visszakerült Sopronba. Majd sokat volt otthon szabadságon, de a háború végéig az ezrede kötelékében maradt.

Misi azután, hogy a kamarási kinevezése nem sikerült, hozzálátott, hogy a családunk kapcsolatát a kihalt friedenbergi Oexle bárói családdal kikutassa, és a bárói címet felvehesse. De a kamarásságról sem mondott le véglegesen, hanem a háború alatt, IV. Károly uralkodása idején ismét folyamodott azért, és ekkor, 1917-ben sikerült is elérni régi vágyát, és ki lett nevezve kamarásnak. A család bajor eredetére nézve folytatott kutatásai céljából Komáromba is elment, ott kutatott, és sok értékes adatot gyűjtött össze, majd a háború után kiment Münchenbe és Regensburgba, s utóbbi helyen 1920-ban megbízta dr. Rübsam urat, aki a herceg Thurn és Taxis család regensburgi levéltárának volt a főlevéltárnoka, hogy állítsa össze a családfát. Dr. Rübsamnak mint szakembernek tudomása volt arról, hogy a báró és később gróf Oexle család hátrahagyott levéltárát az Ambergben lévő állami levéltárban őrzik, azt ő áttanulmányozta, és az ott talált adatok alapján állította össze azt a családfát, amelyet e családi krónikában is felhasználtam.

Midőn Misi a dr. Rübsam-féle családfa birtokában volt, elhatározta, hogy valami úton-módon felvesz a báró Oexel nevet. Tudvalévő dolog, hogy Romániában el vannak törölve a nemesi címek, és hivatalosan senki sem élhet a címével, ennek dacára, akinek van - vígan használja anélkül, hogy a hatóságok törődnének vele. így a legelőkelőbb bojár családok hercegeknek neveztetik magukat. Misi azonban valami hatósági elismerésfélét akart szerezni, azért kérvényt adott be a román belügyminisztériumba, amelyben kérte tudomásul venni, hogy ő az eddig is „használt” Friedenberg Oexel báró nevet használhassa. Lehet, hogy hibásan fejezte ki magát a neki idegen nyelven, mert a román belügyminisztérium nem értette meg, hogy voltaképpen mit akar, és azt a választ adta, hogy tudomásul veszi: Misi, aki „Friedenberg-Oexel”, nem óhajt a bárói címmel élni. Persze, Misinek ez nem tetszett, és ismét beadott egy kérvényt, hogy éppen ellenkezőleg, mert nem jól értették meg az első kérvényét, és igenis, ő használni kívánja a báró Friedenberg Oexel nevet. Erre aztán a belügyminiszter olyan valami zavaros választ adott, hogy tudomásul veszi,

588