Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY LÁSZLÓ (1864–1909)

kisebb parcellákban döntően húsz éves kifutású haszonbérbe volt adva. Az egyben kezelt birtok 92 %-a szántó volt, és intenzív gazdálkodást végeztek, nem egy termékből jelentős árutermelést folytatva. A hagyományos növényekből (búza, kukorica, árpa, zab, cukorrépa) itt csak a cukorrépa-termelés volt jelentős, emellett olyan haszonnövényeket termeltek, amelyek kisebb tételben is jövedelmezőnek bizonyultak, így bükkönymagot, lucernamagot, mákot, ricinusmagot, salátamagot és tökmagot állítottak elő. A fokhagymatermelés mellett jelentősnek mondható gyümölcsös is tartozott a birtokhoz: szilvát, almát és kajszibarackot termeltek. A gyümölcsfa-szaporulatot saját faiskolából biztosították. 8 holdon szőlőt termesztettek, főleg csemegeszőlőt, de bor- és pálinka-alapanyagot (seprő) is. Említést érdemelő állatállománnyal nem rendelkeztek, de a címtár megemlítette, hogy a birtokon hajtóvadászatot is tartottak.33

A községet sújtó 1940-es belvíz a terméseredményekben is megmutatkozott, amely a gazdaság bevételeit is jelentősen apasztotta. Az 1939 végén kimutatott 150814 pengős tiszta vagyonértékez képest

1940 végén ezért 1374 pengős vagyoncsökkenést voltak kénytelenek elkönyvelni, ami miatt év közben egy 2000 pengős váltóhitel igény- bevételére is szükség volt. A következő év valamivel jobbnak bizonyult, így a tiszta vagyonérték az 1940. év végi 149439 pengőről

1941 végére 155101 pengőre nőtt, de nem hozott annyi bevételt, hogy a váltóhitel-törlesztést a szükséges időben eszközöljék, emiatt halasztást kellett kérniük. A tartozás tőkeösszege még ekkor is 44500 pengőt tett ki.

1943 végére a cselekvő vagyon értéke 297395 pengőre nőtt, ezzel szemben a szenvedő vagyon értéke - az előző években fölvett hitelekkel megnövelve is - 68118 pengőre csökkent, ebből a földhitelintézet követelése már csak 39500 pengőt tett ki. A tiszta vagyon értéke az 1941 végi 155101 és az 1942 végi 153258 pengőről 229276 pengőre növekedett. Úgy tűnt, a gondnokság és a konzekvens vagyonkezelés valóban konszolidálja a birtokot, a második világháború, s az azt követő rendszerváltás azonban más irányba vitte a folyamatokat.

Rónay Tibor és családja a háború végéig a községben maradt, az

1944. szeptember 23-án kiadott kiürítési rendelet hatására döntöttek amellett, hogy elhagyják lakóhely ükét.34 Csak 1945-ben, a háború befejezése után tértek vissza Zomborra.

Az 1945-ös földreform során - a többi Rónay-birtok mellett - az ő 301 holdas birtokát is igénybe vették, s a törvény szerint 100, valójában csupán 81 holdat hagytak meg a tulajdonában.35 Elvették és 33 34 35

33 Országos Mezőgazdasági Címtár 1937. II. i. m. 245-246., 374., 384., 393-394-, 400., 401., 406., 407., 411., 415., 416., 418., 419., 422., 465.

34 História Domus. 79., Kiszombor története. Szerk. Marosvári Attila, i. m. I. 438-439.

35 CSML XVII. 517. 514. sz.

556