Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY LÁSZLÓ (1864–1909)
dósodáshoz. Mivel Tibor mind inkább fizetésképtelenné vált, 1932. július 18-án - tehát még a gondnoksági eljárás megindulása előtt, de már egy hónappal a vitéz Hadfy Imrével kötött megállapodás után - módosították az 1924-es szerződést, azt minden pontjában érvénytelenítették, Tibor lemondott arról, hogy Vermes Ellával szemben az általa adott kölcsönökkel és előlegekkel kapcsolatosan visszamenő- legesen követelésekkel lépjen föl, és közös akarattal úgy döntöttek, hogy Tibor havonta előre 150 arany peng őt fizet nagynénjének. Tibor azért szerette volna ezt a helyzetet rendezni, mert ismét össze kívánt költözni feleségével, illetve a június 18-i megállapodás alapján a Hadfy családnak is helyet kellett biztosítani, ugyanakkor a Tibor házába időközben beköltöző Vermes Ella nyilvánvalóan csak ilyen feltételek mellett volt hajlandó a kúriából augusztus í-jén elköltözni. Hadfy tábornok, mint gondnok, ezt a szerződést szerette volna érvényteleníteni azzal, hogy Tibort megtévesztették. „Gondnokolttal a most leírtak felett behatóan tárgyaltam - írta az árvaszékhez benyújtott, a szerződés semmissé tétele érdekében általa kezdeményezni kívánt eljáráshoz a hozzájárulást megszerezni kívánó beadványában -, és ő adta elő, hogy utólag arról győződött meg, hogy Vermes Ellának édesanyja, Vermes Kamilla nem tartozott. E tartozásról mutogatott ugyan neki valami váltókat, ezek a váltók azonban nem Vermes Kamilla váltói voltak, azok a gondnokolt néhai nagyatyjának hagyatékából kerültek hozzá egyszerűen úgy, hogy mint érvénytelen váltók, senkinek sem kellettek, Vermes Ella ezeket egyszerűen magához vette, és ezekkel hitette el vele, hogy neki néhai Vermes Kamilla - a gondnokolt édesanyja - tartozik.”Az eset kapcsán mind az árvaszék, mind a vármegyei tiszti főügyész azon az állásponton volt, hogy a szerződések alakilag szabályosak és nehéz lenne per- rendszerűen bizonyítani Tibor megtévesztését, ezért az évjáradéki összeg békés megegyezés útján való csökkentését javasolták. Mivel Hadfy Imre mint vagyonkezelő gondnok ezek után nem volt hajlandó Vermes Ellának az életjáradékot tovább fizetni, az beperelte őt. A tárgyalásra 1934. február 9-én került sor a Szegedi Kir. Törvényszéken, ahol peregyezségre jutottak. A megegyezés szerint Hadfy kötelezettséget vállalt arra, hogy az akkorra már 1440 pengőre rúgó tartozást két részletben, az első részletet 1934., a második részletet 1935. augusztus í-jei határidővel végrehajtás terhe mellett kifizeti, emellett megállapodtak abban is, hogy 1934. március í-jétől Vermes Ella haláláig 80 pengő tartásdíjat, illetve 1934. augusztus 1- jét követően 77 kg búza tőzsdei árához igazított, de legalább 80 pengő értékű életjáradékot fizetnek. Hozzájárultak, hogy e teher erejéig a birtok egy részére zálogjogot jegyeztessenek be. Sikerült egyezségre jutni a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségétől fölvett 13 ezer dolláros kölcsön lejáró váltótartozásának átütemezésében is, illetve további váltókölcsönöz jutni, előnyös 553
