Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
Midőn 1938-ban a kegyúri templomban új oltárt emelt a község közönsége és a kegyúri család, mely oltár felszentelésére maga dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök szállt ki, a család tagjai Olgát kímélni akarván nem a kastélyban, hanem a gazdasági egyesületben adták az ebédet. Olga az ebéd rendezését mégis teljesen maga vette kezébe, napjában többször is elment az egylet helyiségébe, jelen volt a terítésnél, odavitette az ezüstjét és porcelánját, ezek elrakásánál ismét jelen volt, de ezt a szervezete már nem bírta, egy újabb rohamot kapott. Ebből a felgyógyulás már nem volt olyan mérvű, mint az első roham után, mégis annyira összeszedte magát, hogy az orvosok tilalma ellenére is folytatta régi munkáját. Bár reggelenként elég friss volt és munkáját végezte, de a nap második felében már nagyon fáradt, és gyakran állt elő magas vérnyomás, mit orvossággal ugyan elfojtottak, de a szervezete fokozatosan gyengült. 1941-ben már igen gyenge volt, néha már délelőtt, befejezett munkája után, nagyon fáradt volt, délutánonként és este, ha nem volt valami, ami nagyon érdekelte, újságolvasás és rádióhallgatás közben el-elaludt. Október 1- jén ismét súlyos rohama volt, de ebből is hosszas gyógykezelés és pihenés után magához tért. Végül hosszas betegeskedés után 1943. január 20-án 82 éves és 31 napos korában, özvegysége 22. évében jobblétre szenderült. Meghagyta, hogy ne adjanak ki haláláról gyászjelentést, így gyermekei csak a legközelebbi rokonokat és ismerősöket értesítették elhunytáról. A családi mauzóleumban helyezték örök nyugalomba. Haláláról a Makói Újság 1943. január 26-i számában rövid hírben emlékezett meg. A lap többek között ezt írta: „Régi vágású, igazi magyar nagyasszony volt, ki nemes hagyományokon nevelkedett s azok ápolásában élt. Férjének, a volt torontáli főispánnak és későbbi országgyűlési képviselőnek elvesztése után a kiszombori ősi kastélyba vonult vissza, s kizáróan a családjának és a jótékonykodásnak élt.” Gyermekei voltak: 1. Gyula Zoltán Miklós György született Nagybecskereken 1888. április 6- án. Elemi iskoláit otthon, a szülői háznál magánúton tanulta, 1897 szeptemberében Kalksburgba, a jezsuitákhoz került, de mivel beteg lett, év elején hazavitték, és Nagybecskereken, a piaristáknál végezte tovább a gimnáziumot. Ott 1902-ig tanult, amikor Kalocsára vitték a jezsuitákhoz, ahol 1904 karácsonyáig volt. Karácsony után Szegedre, a piaristákhoz iratkozott be, és 1907 júniusában ugyanitt tett érettségit. Gyula pap, diplomata vagy színész szeretet volna lenni, de szülei tanácsára Lipcsébe ment a kereskedelmi egyetemre, azt ott el is végezte, és 1909. október 28-án kereskedelmi doktorrá avatták, mivel azonban ilyen nálunk nincs, itt azt nem lehetett nosztrifíkáltatni. Azután különböző bankoknál próbálkozott és gyakornokoskodott, majd 1910. október 1-jén bevonult Görz- be, az 5-os dragonyosokhoz egyéves önkéntesnek. Sopronba került önkéntes iskolába, de karácsonyig folyton betegeskedett, úgy hogy felülvizsgálatra küldték, és egy évre szabadságolták. 1911. október 1-jén ismét bevonult 491
