Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZÍTOR (1729–1803)

Ifjú Mátyás - a hagyomány szerint - iskoláinak elvégzése után édesapja mellett maradt, bizonyára kitanulta a mesterséget is, és segített neki üzleti ügyei és gazdasága vitelében.

Fentebb már láttuk, hogy legidősebb lányát, Erzsébetet 1766. január 19-én férjhez adta Hoffman Mihály Konstantinhoz, aki rövidesen Temesvárra került a tartományi igazgatósághoz ülnöknek, ahol 1803. november 22-én bekövetkezett haláláig szolgált. Második lánya az 1765. május 6-án született Anna alig hogy 17. életévét betöltötte, férjhez ment badenaui Kirschner János Württemberg dragonyosezredbeli hadnagyhoz. Ezt a dragonyosezredet, amely később a 11-es számot kapta és I. Ferenc József őfelsége nevét viselte, 1799-ben Felső-Sziléziából helyezték át Délmagyarországra. Az ezredtörzset és a parancsnokságot Aradra, a századokat pedig különböző helyekre szórták szét. Egy század jutott Nagyszentmiklósra is, amely századnál szolgált Kirschner, aki aztán 1783-ban Annát eljegyezte, és még abban az évben oltárhoz vezette.29

Anna esküvője után, amely 1783. szeptember 1. és október 23. között ment végbe, férjével még egy ideig Nagyszentmiklóson élt, de már 1784 júniusában Új aradon találjuk, ahol szintén volt az ezrednek egy százada. Kirschner több nyugtájának másolata maradt fenn a periratokban, amelyekből megállapíthatjuk, hogy mikor hol volt, és az is kitűnik belőlük, hogy az öreg Mátyástól gyakran kért pénzt különböző célokra, de mindig csak kisebb összegeket, csupán egyszer, 1783. szeptember 1-jén kapott 2000 forintot kaucióra és hozományra.

Az 1766. május 22-én született ikerpár, Ádám Ágoston és Jozefa Margit ekkor serdülőkorban, János pedig csak tíz éven aluli gyermek volt. Ez volt a családi állapot akkor, amikor 1781-ben bekövetkezett Mátyás életének sorsdöntő fordulata, ami az addigi életét megváltoztatta, és úgy neki, mint le- származottainak későbbi nagy tekintélyét és a közügyekre való befolyását megalapozta, és társadalmilag a vidék első családjai sorába emelte. Ez a fordulat Zombor megszerzése, akvizíciója volt.

A délvidéknek a török hódoltság alól való felszabadulása után a későbbi Temesi Bánságnak nevezett letarolt, felégetett és romokban heverő területen, amely a Marostól a Dunáig és a Tiszától Erdély határáig terjedt, alig élt 25000 lélek, az is csak részben volt magyar, csupán Zombor helységben laktak túlnyomóan magyarok. A házak száma ebben a községben is csak tizenöt volt, Nagyszentmiklóson meg harminc.30

2t) Geschichte des k. k. Kaiser Franz Joseph I. Dragoner Regiment No. 11. Wien. 1879. 731. Kirschner 1779-ben alhadnagy, 1788-ban főhadnagy, 1797-ben 2. oszt. kapitány, 1801-ben 1. oszt. kapitány, 1808. december 1-jén mint őrnagy nyugalomba vonult. 1767-től 1798-ig az egyenruhájuk: fehér kabát fekete hajtókával, fehér nadrág és fekete gombok. 1798-tól sötétzöld kabát halványpiros hajtóka, fehér nadrág sárga gomb. 1868-tól világoskék kabát skarlátvörös hajtóka, piros nadrág és fehér gomb.

3° A fönti adatok forrása: Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből (1779-től napjainkig). Tekintettel a III. Károly és Mária Terézia korabeli előzményekre. Temesváron, 1879. 21. és 249. A Temesköz (Temesi Bánság) hódoltság utáni népességének 25000 fős becslése egészen biztosan nem megalapozott. Szentkláray, aki egy 1717-ből szárma49