Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

hálóztak. A fiatalabb Margit hamarosan férjhez is ment Baich Milán varadiai nagybirtokoshoz, ki később báró lett. Olga azonban sokáig nem találta meg az igazit, így egyik kérőjéhez sem ment hozzá.

A pojánai nyarakon emlékezetesek voltak a parkban felállított oroszkugli- pályán lefolyt játékcsaták, melyekről Olga könyvet vezetett, amelyet élete végéig megőrzött. A könyvben naponta feljegyezte, kik játszottak. Ebben nagyon érdekes, messze távolból odasereglettek nevei olvashatók. Hogy a lányok a nyelveket el ne felejtsék, szüleikkel magyarul, asztalnál franciául, társaságban németül és franciául kellett beszélniük, a pojánaiakkal és az onnan kikerülő cselédséggel románul beszéltek, amely nyelvet mindkét leány jól beszélte. A román népi táncokat is jól táncolták, és egy ízben román parasztlánynak öltözve vasárnap délután elmentek a szomszéd faluba, hol nem ismerték őket, s az ottani szokás szerint a templom előtt táncba keveredtek, és annyira megtetszettek az ottani legényeknek - akiknek sejtelmük sem volt, hogy kikkel táncolnak hogy alig tudtak szabadulni és hazamenni.

Mint Jenő életénél láttuk, Tallián Béla esküvője alkalmával ismerkedett meg Jenővel, akivel hamarosan jegyet is váltottak, és 1887. május 27-én oltárhoz is lépett Temesváron. Félje oldalán 16 esztendeig élt Nagybecskereken, mint a vármegye al-, majd főispánjának felesége, és ezen idő alatt Nagybecskerek társadalmi életét ő irányította, és a háza mindig nyitva állott úgy a helybeli, mint a vidéki urak részére. Több jótékony intézménynek megalapítója és elnöknője volt, de ezt a megtisztelő tisztséget nem tekintette csupán dísznek, hanem tevékenyen közre is működött. Mint a vármegye főispánjának felesége, ő fogadta a vármegye székházában megjelenő Ferenc Ferdi- nánd főherceget, egy másik alkalommal pedig id. József főherceget, mint a vármegye vendégeit.

Midőn Erzsébet királyné gyilkos kéz merénylete folytán távozott az élők sorából, Olga az Erzsébet-szoborra és az Örökimádás templomára a vármegyében gyűjtést kezdeményezett, és olyan szép sikert ért el, hogy a vármegyében fél annyit gyűjtöttek össze, mint amennyit Budapesten gyűjtöttek, pedig a megye legvagyonosabb főurai Budapesten adakoztak. Ez a fényes eredmény csupán azért volt elérhető, mert Olga személyesen látogatott el minden lakásba, és szedte össze úgy a szegényebbek garasait, mint a tehetősebbek nagyobb adományait. Torontál vármegye vöröskereszt egyleti elnöknője volt, és az ő nevéhez fűződnek mindazon jótékony célú rendezések, melyeknek Nagybecskerek városa az ő elnökösködése ideje alatt színhelye volt. Mindezen nagyobb események Nagybecskerekre szólították a vármegye urait, és mindig gyönyörű erkölcsi és anyagi eredményekkel jártak. Híresek voltak még Nagybecskereken azon időben az őszi lóversenyek, melyek az ország minden részéből odacsábították az istállótulajdonosokat és az úrlovasokat. Ilyenkor minden esztendőben nagyon jól sikerült és a másnapba belenyúló bálok is voltak. Olga konyhája a vidék egyik leghíresebb konyhája volt, és asztalánál mindig szívesen látta ismerőseit vendégül.

Midőn Jenő főispáni méltóságáról leköszönt és hazaköltözött Zomborra, Jenő Emil özvegyétől, ha jól emlékszem, 32000 koronáért megvásárolta a

487