Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
ból hiányzik valami, hiányzik az, hogy a magyar nemzeti érdekek megóvására itt a parlamentben bármiféle intézkedés is foglaltatnék törvénybe. Már 1913-ban készítettem egy törvényjavaslatot, amelyet az akkori választójog megtárgyalására kiküldött 40 tagú bizottság minden tagjának megküldöttem, de az akkori visszás politikai állapotok mellett a bizottsági tárgyaláson előadásom egyszerűen eluta- síttatott azzal, hogy az, amit mondtam, elméletileg teljesen helyes, egészen érthető álláspont, azonban nem azon fordul meg a nemzet sorsa, hogy milyenek a képviselői, hanem azon, hogy minő elemekből alakult meg a ház. Elutasíttattam, és várnom kellett az alkalmat, hogy ideámmal újra a t. ház elé kerülhessek.”105 Az alkalom azonban ekkor sem volt megfelelő, a törvényjavaslat egy még föl nem állított ad hoc bizottsághoz került, melyet a választójogi törvény előkészítésére kívántak létrehozni. Rónay Jenő javaslatai azonban itt sem találtak támogatást, nézeteit ezért csak az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény általános vitájában fejthette ki 1918. július 2-án,106 de ekkor a parlamenti vita tétje sokkal inkább az általános választójog kiterjeszthetősége, sem mint a Rónay által szorgalmazott szűkítés volt, ezért támogatást nem kapott. A parlament 1918. július 11-i ülésnapján ezért Wekerle Sándor miniszterelnök bejelentette: „Miután úgy látom, hogy Rónay Jenő t. képviselő úr javaslata, illetve annak lényege mellett saját személyét kivéve a t. ház egyetlen tagja sem foglalt állást, határozati javaslatának mellőzését kérném, mert azt feleslegesnek tekintem és elfogadása eredményre nem vezethetne.”10? A ház július 19-én a miniszter- elnök javaslatát elfogadva ténylegesen is Rónay törvényjavaslatának elutasításáról döntött.108 Varga Lajos szerint Rónay Jenő „ultrakonzervatív”javaslatával, amelyet a Világ c. lap 1917. december 14-i számában „szomorú, lehangoló és képtelenségeket tartalmazó” törvénytervezetnek minősített, csupán „a képviselőház konzervatív összetételét kívánta megőrizni, s megakadályozni az új, esetleg demokratikus képviselők számának növekedését, így jelentéktelenné vált a nők választójogának bevezetése vagy a szavazás titkosságának meghonosítása.” Varga álláspontja szerint Rónay Jenő tervezetét „a munkapárti képviselők magányos társuk fantazmagóriájának, a függetlenségiek legföljebb manővernek tekintették.”109 E sommás ítélettel, még ha 105 Képviselőházi Napló 1910-1918. XXXVIIL kötet. Bp. 1918.101-106., Zombori Rónay Jenő hátrahagyott iratai, i. m. 226-238. Lásd még: Fölszólalás a választójogi bizottságban 1918. II. 12. és 1918. V. 31. Uo. 239-241. és 242-244. 106 Képviselőházi Napló 1910-1918. XL. kötet. Bp. 1918.156-159., Zombori Rónay Jenő hátrahagyott iratai, i. m. 245-251. ‘°7 Képviselőházi Napló 1910-1918. XL. kötet. Bp. 1918. 450. 108 Uo. 640. 109 Varga Lajos: Kormányok, pártok és a választójog Magyarországon 1916-1918. i. m. 114. 475
