Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JENŐ (1854–1921)

népoktatásnak két nyelven való megtartását, még pedig az írásolvasást és a történetet az állam hivatalos nyelvén, a hittant és a négy számműveletet pedig azon a hazai idegen nyelven, melyet - mondjuk - a község lakossága, a szülők többsége, vagy a képviselő- testület választ.” Beszéde és az abban megfogalmazott javaslatai, melyek egy része teljességgel idegen volt az akkori kultuszkormányzat gondolatvilágától, gyakorlatilag visszhangtalanok maradtak96

Országgyűlési képviselői ténykedésének homlokterében ettől kezdve kizárólag a választójogi reform általa szükségesnek tartott végrehajtása állt. Ez ügyben „Mindent a magyarságért!” címmel iga végén emlékiratot jelentetett meg, melyben az aktív és a passzív, tehát a választás és a választhatóság jogi terminuságának szétválasztását javasolta az általános és egyenlő választójogi szabályokkal szemben. Ebben - többek között - kifejtette: A szenvedői választói jogot csak olyan cselekvő választói képesítéssel bíró honpolgárok gyakorolhatnák, illetve élvezhetnék, kik az állam hivatalos nyelvét - a magyart - szóval és írásban tökéletesen értik. De emellett csak azok legyenek választhatók, kik a/ bizonyos időn túl, például 10 éven keresztül kifogástalanul működtek, mint önálló iparosok, kereskedők, gyárosok, mezőgazdák, kézművesek, közszolgálatban álló hivatalnokok, tisztviselők stb., ha életüknek 35 évét elérték, vagy akik b/ az 1886. évi XXL te. 26. §-ában97 felsorolt képesítéssel bírnak, kifogástalan múltúak és életük 30-ik évét betöltötték, végre akik c/ a 35- ik évet kifogástalan múlttal meghaladták, és olyan legföljebb fele értékéig megterhelt ingatlannal bírnak, mely után évi pl. 1000 K adót fizetnek. ”98

Mint emlékiratában kifejtette, maga is a választójogi reform mellett áll ki, de nem azért, hogy azt kiterjesszék, hanem azért, mert nézete szerint a hatályos jogszabály nem nyújt biztosítékot arra, hogy „a magyar törvényhozásban állandóan megmaradjon a haza- fiságnak, tisztességnek és az értelmiségnek az a magas színvonala, melyet pedig én a magyar parlamentben örök időkre biztosítani óhajtok.” Javaslatait az általános választójog kiterjesztését zászlóra tűző ellenzék elutasította. Benedek János Justh-párti képviselő a parlament 1912. január 24-i ülésén hosszasan vitatkozott Rónay emlékiratával, majd kifejtette: ,A képviselőházba épp úgy, mint a megyék gyűléstermébe nem a virilista uzsorásokat kell beültetni, ha96 Uo. VIII. kötet. 92-96.

97A törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. törvény jelzett paragrafusában felsorolt képesítések a következők: az állami, felekezeti, törvényhatósági, községi és magántanintézetek tanárai, a tudományos akadémia tagjai, az akadémiai művészek, a folyóirat- és lapszerkesztők, a lelkészek, az ipar- és kereskedelmi kamarák bel- és kültagjai, a magyar államban érvényes oklevéllel ellátott tudorok, tanárok, ügyvédek, bírák, orvosok, mérnökök, építészek, gyógyszerészek, sebészek, bányászok, erdészek, gazdászok, gazdatisztek és állatorvosok.

98 Az emlékiratot lásd: Zombori Rónay Jenő hátrahagyott iratai, i. m. 165-172.

473