Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZÍTOR (1729–1803)

vonal Kikinda kikerülésével, keletről Grabác (Garabos), Bogáros és Perjámos községek, illetve ezek határai. Ezen a területen igen gyér volt még akkor a lakosság, ámbár a telepítések már megindultak, a földek azonban jórészt mocsaras területek, a magasabb fekvésűek pedig erdővel borítottak, sűrű népesség tehát nem tudott volna megélni.^ Ugyanezen okból a szesz- és sörgyártáshoz szükséges gabona beszerzése sem volt könnyű, úgy hogy azt hiszem, legtöbbször a kincstári magtárak készleteiből szerezték azt be. így 1746. január 29-én, mint József Ignác Ádám életénél láttuk, kaptak 1000 mérő gabonát. Később már Mátyás 1753. november 28-án szintén kért 1000 mérő gabonát 36 krajcáros árban. A tiszttartóság felterjesztésére az igazgatóság engedélyezte annak a gabonamennyiségnek kiszolgáltatását, de nem a kért áron, mert mint írta, azóta a gabona ára 45 krajcárra emelkedett, hanem 42 krajcáros mérsékelt áron.* 16

A bérleti szerződés lejártával Mátyás 1755 végén kérvényezte, hogy a szerződését újabb két évre hosszabbítsák meg. Ezt a Csanádi Tiszttartóság azzal a javaslattal terjesztette fel az igazgatósághoz, hogy a szerződést évi 450 forint bérért meg lehetne újítani, egyben egy kimutatást is csatolt, ez sajnos nincs meg, amelyben kigyűjtötte, hogy a gyár fennállása óta milyen értékű italt adtak el. A sört hordóként, a pálinkát pedig vedrenként értékelték. A válasz 1756. február 25-én érkezett le a jóváhagyott bérleti szerződéssel együtt. Eszerint a bérletet 1757. januártól 1759. december 31-ig megújították. Két év múlva ismét kezdődött a kérvényezés és alkudozás, mert Mátyás minden alkalommal kérelmezte a bérösszeg mérséklését, a kincstár pedig mindig emelte azt, és különféle fogásokat alkalmazott. így ezúttal azt a kérdést intézte a Csanádi Tiszttartóság az igazgatósághoz, hogy a szerződés mi módon volna megújítható, és a bor- és húskimérés, valamint a „pocsolya” használata, amelynek bére ez évben szintén lejár, kiadható-e Mátyásnak, vagy pedig bocsássák árverés alá. Többszöri levélváltás után határozatba ment, kiadható ugyan Mátyásnak, de a sör- és szeszgyártás évi 600 forintért, a bor- és húskimérés, valamint a „pocsolya” használata 150 forint évi bérért. Ilyen alapon a szerződés 1759. december 29-én három évre létre is jött. Látjuk, hogy a bérösszeg állandóan emelkedett, úgyhogy 1774-ben már 900 forintra srófolta fel a kincstár, igaz viszont, hogy ebben a bérösszegben benne foglaltatott annak a hat szesz- szió földnek a bérösszege is, amelyet a gyártási joggal bérelt. Ez alkalommal még azt is kérte Mátyás, hogy ennek a földnek a használata örökösen kapcsolódjon össze a főzési joggal.17

Abban az időben, amikor az Oexel család Nagyszentmiklósra költözött, ott még nem volt római katolikus plébánia, így több gyermekét Csanádon keresztelték meg, amely plébániának Szentmiklós filiáléja volt. Ott is azonban csak

>s Torontál vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp. [1911]. 418.

16 MÓL. Rotulus. No. 4., Baróti Lajos: Adattár. I. i. m. 296. Egy pozsonyi mérő: 62,53 liter,

v MÓL. Banatica. 1755. föl. 25., 50., 76., 1757. föl. 15., 66., 109., 1759. föl. 417. és 536.1760. föl. 13-, 58-, továbbá: Register buch és Index 1771-1780. és 177? Föl. 5. és 197. Ezeknek a Banaticák- nak az 1780. évig az aktái ki vannak selejtezve, így csak annyi állapítható meg, amennyi az indexből kiviláglik.

44