Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
becskereken azt a tréfát eszelték ki, hogy az orosz cár nagyzási hóbortban szenved, mert azt képzeli magáról, hogy ő dr. Hegedűs János - anyakönyvi vizsgálat közben, vagy egyéb módon értesülvén rájött, hogy nem abban az anyakönyvben könyvelték el az egybekelést, amelyikben kellett volna, tehát szerinte törvénytelen és semmis a házasság. Ezt ő jelentette a közigazgatási bizottságnak, ahol többek hozzászólása után az elnöklő Jenő azt a javaslatot tette, hogy ne határozzanak semmit, hanem bízzák az ügy elintézését az ő disztinkciójára. A közigazgatási bizottság így is határozott, de egyben megbízta az alispánt, hogy az óléci kastély hovatartozását tisztázza. Jenő úgy intézte a dolgot, hogy a belügyminiszter által érvényesnek jelentette ki úgy az egybekelést, mint az anyakönyvi bejegyzést. Ez tehát bürokratikus szőrszálhasoga- tás volt, semmi egyéb. Mint már fentebb említettem, miután a belügyminiszter Dánielék azon kérésének, hogy Jenőt mondassa le, nem tett eleget, 1899. január 7-én, 9-én, 10- én, 14-én és 15-én a Budapesti Hírlapban, amely akkor Apponyi-párti volt, „Rendszer Torontálban” cím alatt öt támadó cikk jelent meg Jenő ellen. Az első cikkben Jenő különböző alkotásait tárgyalta, inkább gúnyosan, főleg azonban a szőnyeggyár miatt támadta, amely alkotás nem sikerült, a gyár megbukott, és a részvényeseket, közöttük a vármegyét és a községeket veszteségek érték. A második cikk a Dániel-Dessewffy-féle óléci esküvőt tárgyalta, ferdén beállítva ugyan, de ebben még nem állítják - mint később terjesztették -, hogy Jenő vitte volna a közigazgatási bizottság elé a dolgot és ő javasolta volna, hogy mondják ki: a házasság érvénytelen, és a születendő gyermekeknek gyámot nevezzenek ki. A harmadik cikk a helyiérdekű vasutak ügyét tárgyalta, és azzal gyanúsította Jenőt, hogy 30000 Ft-ot kapott - mint az első engedményes, másrészt hogy igen drágán építették a keskenyvágányút, de legsértőbb volt, amiért Jenő lovagias elégtételt is kért Dániel Lacitól, hogy a főispáni lakásban estélyeket adott, amelyeken nagyban folyt a rulett, és mintegy kifosztotta a vendégeit. A negyedik cikkben Periasz községnek a vármegye által jóváhagyott számadásaival foglalkozott, amelyeket a pancsovai ügyészség helytelennek talált, és a községi jegyzőt sikkasztásért vád alá is helyezték és letartóztatták. Az ötödik cikkben pedig iskolai ügyeket tárgyaltak. Mindezekért Jenőt igyekeztek felelőssé tenni. A Torontálban megjelentek a válaszok, és a Budapesti Hírlap cikkeiben rejlő ferdítéseket megcáfolta és a valóságnak megfelelően megvilágosította. A Dessewffy-Dániel házasságra nézve azt írta, hogy azt a közigazgatási bizottságban nem is tárgyalták, hanem a kastély hovatartozandóságáról folyt a vita. A támadó cikk elismerte, hogy a belügyminiszter rendben lévőnek jelentette ki a házasság ügyét, s aztán azt írta, hogy a Ház folyosóján az összes torontáli képviselőket összehívták értekezletre a Rónay-Dániel ügyben, amelyen dr. Demkó Pál, Tallián Béla és Rónay János Jenő védelmére keltek. Ugyanakkor a miniszteri szobában is értekezlet volt ebben az ügyben, nevezetesen hogy adjon-e a kormány elégtételt Dánieléknek, vagy ne adjon. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter azt mondta volna, hogy Jenőt el kell bocsátani, Dániel Ernő kereskedelmi miniszter azt mondta volna, hogy nem alkalmas most 418
