Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
ta a tisztviselők fizetését és egyéb kiadásokat, csupán adót nem szedett be, de az önként fizetőktől elfogadta. Ez volt az első exlex állapot, de a későbbi években az ellenzék obstrukciói miatt mind sűrűbben ismétlődött, úgy hogy már megszokottá vált. Ekkor azonban még szokatlan volt, és azon tanakodtak, hogy feloszlassák-e a képviselőházat, vagy valami más megoldást találjanak. Ilyen áldatlan politikai viszonyok között bizony a kormánynak nem volt kellemes, hogy az egyik legnagyobb vármegyének a főispánját megtámadták, aki mindig kormánypárti képviselőket választatott meg, mert egy esetleges új választást egy csak kevés idővel azelőtt kinevezett új főispán nehezen tudott volna a kormányra nézve kedvezően vezetni. Ezzel is tisztában kellett legyen Dániel Laci, tehát nem remélhette, hogy éppen őt, aki a kormányra nézve kellemetlen időben egy ellenzéki lapban támadást intéz egyik exponált főispán ellen, amely cikkekben bizonyos mértékig a kormányt is megtámadta, neveznék ki utódnak. Lélektanilag úgy tudom magamnak elképzelni, hogy miután - fiatalon - a köztisztviselői pályája megtört, el volt keseredve, és ezért valakin ki akarta tölteni a bosszúját, éspedig Jenőn, azért, mert bizonyára ő úgy tudta, hogy azért vált meg az alispánságtól, és ment el képviselőnek, mert Jenővel nem tudott megférni, így indokolatlanul bár, de őt okolta pályájának megszakadásáért. Bántotta továbbá úgy őt, mint a testvéreit, hogy a zichyfalvi kerületben - amelyet édesatyjuk, és annak halála után ő és Pali öccse 1867 óta megszakítás nélkül képviseltek - az utolsó választás alkalmával elvesztettek. Tudták ugyanis, hogy Jenő Karácsonyi Jenő gróf megválasztását kívánta. Dániel Laci tehát csak az alkalomra várt, hogy támadást indíthasson. Ez az alkalom 1898 októberében meg is jött. Ezen év október 8-án fényes esküvő volt Olécen Dániel Pál kastélyában, amidőn cserneki és tarkői Dessewffy János oltárhoz vezette Dániel Máriát, Dániel Pál és neje, sz. Dániel Irma leányát. Ezen a rokonok és jó ismerősök igen nagy számban vettek részt, az egyházi esketést maga Dessewffy Sándor Csanádi megyéspüspök, a vőlegény rokona végezte, aki titkárával, Wittenberger Antallal már pár nappal előbb odaérkezett. A polgári esketést a menyasz- szony rokona, Gyertyánffy Jenő módosi főszolgabíró végezte, akinek erre a felhatalmazást maga a főispán, Jenő adta meg, mivel Oléc község és a kastély melléképületei a bánlaki járásban vannak, a kastély maga azonban a Horvát- Bóka község határában fekszik, amely község viszont a módosi járáshoz tartozik. Az egyházi esküvő a közeli Kanak község templomában folyt le, ahová a nagy és fényes násznép fogatokon hajtott. Ezzel azonban még nem volt ez a házassági ügy befejezve. Hogy ki vetette fel az alább részletezett kérdést, ma már - pontosan - megállapítani nem tudtam. Dániel Laci sugalmazására a támadó újságcikkben úgy van előadva, hogy a bánlaki járás főszolgabírója, Botka Béla a főispán jelenlétében szemrehányást tett Gyertyánffy Jenőnek, a módosi járás főszolgabírójának, hogy miért ment az az ő járásába a polgári házasságot levezetni, holott erre nem volt joga. A főispán - Dániel Laci szerint - utasította dr. Hegedűs János kerületi anyakönyvi felügyelőt, hogy vizsgálja ki, hogy az a ház, ahol a polgári házasság megköttetett, melyik község határában fekszik. Erre megindult a vizsgálat, kiírtak úgy Szécsenfalva község 416
